Kutya bent? Megoldások panel-kutyára
Örök vitakérdés, hogy való-e kutyus lakásba. Ám mivel az etimológiai kutatások azt mutatják, hogy a kutya nem csak – sőt koránt sem - a kertben boldog, csupán rajtunk múlik, hogy tudjuk-e vállalni a bent tartott kutyával járó extra feladatokat. Ugyanis a nevelés terén nem, de a takarítás terén egész biztosan jelent majd egy-két plusz kört. Adunk néhány tippet, amik megkönnyítik a benti kutyatartást!
Sétáltatás és kimozgatás – gigantikus tévhitek a köztudatban
A lakáskutya ebben egyáltalán nem igényli jobban (az egészségügyi nyilvánvaló folyamatokat leszámítva) a sétáltatást, mint a kertikutya. A séta ugyanis nem arra szolgál, hogy elintézze a jószág a kaki-pisi ügyeit – arra akár a kutyawc is jó. Inkább úgy érdemes tekintenünk rá, mint egy érdekes, izgalmas, társasági csapatépítő élményre. Kutyusunk a közös gyaloglás során millió információt szerez az illatokból, olyan illatokból, amivel a kertben és a lakásban nem találkozik. Más élőlények, másik kutyák, más impulzusokkal látják el, olyan, mintha újságot olvasna vagy beszélgetne, társasági életet élne. Tehát erre a kerti és a benti kutyusnak egyaránt nagy szüksége van az egészséges élethez.
Másik tévhit a kimozgatás igénye. Nagyon-nagyon kevés az olyan kutyatípus, amelyiknek valóban fizikailag terhelésre van szüksége. A legtöbb kutyusnak elsősorban két dolog kell: a gazdi közelsége és az agyi munka. Játékos feladatokkal tudjuk jól lefárasztani házikedvencünket, így elérhetjük azt is, hogy ne tomboljon amikor nem vagyunk otthon, ne ugasson egész nap és ne legyen felpörögve.
Nyálcseppek, sáros mancsnyomok és szőr, mindenhol szőr
Nem árulunk zsákbamacskát, a patyolattiszta lakás a kutyásnak csak álom – a kisgyermekeshez hasonlóan. De van néhány trükk, amivel szoros együttélésben is megtarthatjuk lakásunk kellemes illatát, és általános tisztaságát.
Forró víz és ecet és illóolaj keverékével szuper állatszag-űzőt készíthetünk. A sima kutyaszagon kívül az esetleg becsúszott pisi feltakarításakor is nagy hasznunkra lesz. Takarításkor a vegyszereket egyébként is el kell hagynunk, mert a kiskedvenc felnyalhatja és akkor futhatunk vele az állatorvoshoz. Arra azonban figyeljünk, hogy a házi tisztítószerrel alaposan sikáljuk át a padlót, mert ha korábbi szagokat érez rajta ebünk, újra kedvet kaphat, hogy oda ürítsen!
Szőrkérdésben ismét meg kell említenünk egy tévhitet: mégpedig azt, hogy kis szőr kis gond, nagy szőr nagy gond. A rövid abszolút egálban van a hosszú szőrrel. Talán méretéből adódóan kevésbé látványos, azonban egyértelműen jobban szúr. Megelőzésként minden nap alaposan keféljük át kutyusunkat puha kefével, az igazán bundás pajtásaink esetén pedig furminátorral támadjunk az aljszőrzetre. A szőreltávolító henger csodákra képes, de beválik a gumikesztyűs átsimogatás is! Ma már kapni kifejezetten kutyaszőr barát porszívót, ezzel is érdemes próbálkozni.
Vannak olyan kutyafajták is, akik nem vedlenek, és alig-alig hullatják a szőrüket, ilyen például a Bichon.
Mossuk ki mindenestől
Kutyánkat sem árt néhány havonta alaposan megfürdetni, ám a fekhely és a játékok ennél rendszeresebb, alapos mosást igényelnek. Sokszor nem a kutya a leginkább kutyaszagú dolog a lakásban, hanem a holmik, amik napi szinten összeszedik róla a koszt, a nyálat, a szőrt és jól magukban is tartják!