Gondolatok október 23-ról
Eddig, és nagyon remélem, hogy ez után is, mind az én, mind az utánunk következő generációk elmondhatjuk magunkról, hogy bizony, igen szerencsés népség vagyunk. Ugyan nekünk is meg kell küzdenünk sok mindenért, egyvalamit nagyon is magától értetőnek gondolunk, pedig nem is biztos, hogy az: a szabadságunkat.
Mert van, még ha a mindennapok rohanásában nem is igen jut eszünkbe, hiszen dolgozunk, tanulunk, gyereket nevelünk, háztartást vezetünk, szórakozunk, utazunk, vagyis élünk. És csak nagyon ritkán, talán csak évente egyszer, vagy még akkor sem gondolunk arra, hogy ez a számunkra magától értetődő szabadság nem csak úgy volt, nem csak úgy lett, hanem valakik kivívták nekünk.
Mikor felejtünk el emlékezni?
Emlékszem, általános iskolás koromban rendszeresen kaptam kisebb vagy nagyobb szerepet az október 23-i ünnepélyen. A felkészítőtanárok sokat kutakodtak versek, dalok után, hogy minden évben valami újat, valami különlegeset mutathassunk a nagyérdeműnek. Nem tudom, tanárként, nézőként mennyire jött át ezeknek a műsoroknak az üzenete, de szereplőként – fiatal korunk ellenére – át tudtuk érezni az 56-os hősök helyzetét. Furcsa, de talán akkor, 13-14 évesen először, és jó ideig utoljára. Aztán jöttek a középiskolás, majd a főiskolás évek, amikor az október 23. inkább egy hosszú hétvégét, egy plusz bulit, valamint az őszi szünet közeledtét jelentette. A munka világába csöppenve pedig megint nem igazán volt lehetőségem ráhangolódni, visszagondolni, netán hálásnak lenni az 56-os forradalmárok hőstetteiért.
Változó világ – változó én
Ugyan a munka még mindig az életem, életünk egyik fontos része, szülővé válva indultak be igazán a rohanós hétköznapok.:-) A napok, hetek, hónapok pörögnek, nagyon kevés idő van megállni és elgondolkozni a világ, az élet dolgairól. Ám az utóbbi évek, hónapok eseményei mégis sokunkat erre késztettek. A mögöttünk álló lezárásokkal, korlátozásokkal teli időszak, a közelünkben zajló háború, a világ változásai, bizonytalanságai miatt hosszú idő óta talán ez lesz az első olyan október 23., amikor is értékelni tudjuk az elődeink által kivívott szabadságunkat.
Neked mi segít az emlékezésben?
Néha eszembe jut, én ma mit tennék, ha a saját, vagy a gyerekeim szabadsága forogna kockán? Kivárnék? Kiabálnék? Harcolnék? Nehéz kérdések, amikre, bízzunk benne, hogy soha nem kell válaszolnunk. Emlékeznünk viszont kell, ha csak néhány másodperc, egy dal, egy vers, vagy egy film erejéig. Nekem ezek segítenek. És Neked?
