Rossz ezt kimondani, de a hazugság a mindennapjaink része, még akkor is, ha nem minden esetlen tudatosak a hamis szavak. Néha beficcen egy aprócska füllentés, egy kis ferdítés, ami ártatlannak tűnik, de az igazság az, hogy ezek is hatalmas károkat okozhatnak.
A halál sajnos, vagy nem, de az életünk része, legyen szó szeretteink elvesztéséről, vagy éppen a saját elmúlásunkról. Halottak napja környékén minden a halál okozta veszteségről, az emlékezésről szól. Aztán vége ennek a néhány napnak, és mintha elfeledkeznénk a fentebb írtakról. Tabusítunk, elfojtunk, erősek vagyunk. Mert azt úgy kell…
Eljött az ősz, a bekuckózás ideje. Odakint esik, már korán is sötétedik, úgyhogy mi mást tehetne az ember lánya, minthogy a kanapéra kucorodik, keres egy szuper filmet és szerez magának egy izgalmakkal teli 1,5-2 órát. Ám ha sok a feszkó, inkább egy kis borzongásra vágysz? De a nevetés is jól jönne? Megoldjuk!
Érkezik a hűvösebb ősz, amikor is egyre többször kuckózunk majd be a kanapéra, hogy megnézzünk egy jó filmet. Mert egy jó alkotás feltölt, elgondolkoztat, feldob, megnevettet, megríkat és így tovább. De a feszkót is levezethetjük vele.
Amikor éppen csak elkezdődik, úgy érezzük, ez a nyár soha nem ér véget. Még július utolsó hetében, augusztus elején is végtelennek tűnik, aztán ahogy közeledünk az augusztusi tűzijáték időpontjához, a kirakatok, üzletek polcai tele lesznek a füzetek, tanszerek képeivel, már tudatosul bennünk: bizony enne a nyárnak is hamarosan búcsút inthetünk.
A testvéri szeretet az egyik legerősebb és legfontosabb kötelék az életben, amely már gyermekkorban kialakul, és egész életünkön át elkísér. A testvérek közötti kapcsolat nemcsak a szeretetre és a támogatásra épül, hanem az együttérzésre, a megértésre és a kölcsönös segítségnyújtásra is.
A népszerű filmzenék varázsa abban rejlik, hogy képesek érzelmeket és emlékeket felidézni, amelyek mélyen összekapcsolódnak a filmek történetével és hangulatával. Egy jól megkomponált filmzene nemcsak kiegészíti a jeleneteket, hanem önálló művészeti alkotásként is megállja a helyét, amelyet önmagában is élvezhetünk.
Imádjuk a nyarat, nem arról van szó, de azért jóból is megárt a sok! A forró napok testünket, lelkünket megterhelik, és már alig-alig van az a hideg ital, fagyi, vagy jégkrém mennyiség, amivel le tudnánk hűteni magunkat. És már a vízparton sem az igazi!
Az első várandósságom egyik legmeghatározóbb mondata az akkor 82 éves nagymamámtól érkezett: „Életed legszebb időszaka lesz!” Ő már csak tudhatta, hiszen 4 gyermeket nevelt fel, köztük az anyukámat. És amúgy teljesen igaza volt, mert 8 év után is melegség önti el a szívemet, ha arra a 9 hónapra gondolok.
Erre az időszakra vágyakozva boldog nosztalgiával gondol vissza, aki már egy ideje kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolatban, házasságban él. Mert van a nyári szerelmekben valami olyan megfoghatatlan, leírhatatlan, felemelő, amiért érdemes (volt) átélni, és akár még szenvedni is miatta. Hogy milyen is egy nyári szerelem? Néhányan megpróbálták megénekelni!
Kinek a déli, kinek az északi, kinek az egyik csücsök, kinek a másik a kedvence, de a Balaton mindenkit lenyűgöz, magával ragad. A bulik, a kirándulóhelyek, a strandok, a lángos illat – kellemes emlékek, amelyeket minden tavasszal várunk, és minden ősszel nagyon nehezen engedünk el.
Bármennyire is szeretjük a májust, a gyönyörű tavasz talán leggyönyörűbb hónapját, azért ebben az időszakban is vannak olyan napok, amiket inkább csak átaludnánk. Hiába tudjuk, hogy fontos, azért az eső nem mindig a szívünk csücske. Pedig tényleg megvan a maga szépsége.
A madarak csicseregnek, a méhek döngicsélnek, szerelem van a levegőben, amit az egyre többször felharsanó esküvői harangok, vagy éppen a hangosan dudáló esküvői menet is egyértelműen jelez. Hiába, a május a szerelem, így az esküvők hónapja is, szeptember-októberig nincs is megállás, már ami a lagzikat illeti.
Hol van már a bohókás április elseje, a kikelet, a mindig vidám húsvéti nyuszi? Elmúltak, elteltek, a tapsifüles pedig elugrált, hogy legyen ideje felkészülni a következő évre. Nekünk pedig maradt a tavasz, a virágillat, a madárcsicsergés, a pillangók a gyomrunkban és persze, a romantikus filmek.
Ha április 1., akkor biztos, hogy mindenki kikötődött cipőfűzővel futkoz a mai napon locsolkodni, és jobbnál jobb tréfákat eszel ki, hogy megviccelje családját, barátait, ismerőseit. Vagy éppen ő az, aki kénytelen elviselni ezeket a kedvesnek szánt, ám nem minden esetben veszélytelen tréfákat.
Március 27-én volt a színház világnapja.
„Rend a lelke mindennek” – szokták mondani. Ám van, hogy az a rend nem nagyon akar összejönni. Hiába törekszünk rá, hiába hozzuk össze alkalmanként, valamiért nem tudjuk megtartani, és egyszerűen csak elveszünk a mindennapi káoszban.
Végre, végre, végre, itt a tavasz és az év első hosszú hétvégéje, úgyhogy jöhet a pihenés, a feltöltődés, a semmitevés ideje. Ha az idő jó, akkor irány a szabad levegő, a közeli park, a kirándulás. Vagy ha ehhez éppen nincs kedvetek, akkor huppanjatok le a kanapéra, és nézzetek meg egy jó filmet.
A dal szerint a „péntek az én” napom, és mivel idén a Nemzetközi Nőnap is éppen a hét utolsó munkanapjára esik, így lányok, hölgyek, asszonyok, mi most duplán érezhetjük úgy, hogy ez tényleg a mi napunk, hiszen a teremtés koronái már biztos elhalmoztak minket virággal, bonbonnal és mindenféle jókívánsággal.
Ez a tél nem kímélt minket, volt itt szél, fagy és azért némi hó is. Úgyhogy jogosan mondhatjuk, hogy most már ideje megérkeznie a tavasznak! Március van, úgyhogy minden esélyünk megvan rá, hogy hamarosan madárcsicsergésre, virágillatra, orrunkat csiklandozó napsugárra ébredjünk!