A tavasz nemcsak a természet, hanem a szívek ébredésének is az időszaka. Ahogy a madarak reggelente elindítják a saját kis tavaszi rádióadásukat, úgy kezdünk mi is mosolyogva ébredni – vagy legalábbis kevésbé morcosan. A nap melengeti az arcunkat, a virágok illatoznak, és valahogy mindent és mindenkit szebbnek látunk.
A hosszú, hideg tél után mintha nem lennénk képesek elhinni, hogy végre itt a tavasz. A nagykabátot még nem tettük a szekrénybe, és a meleg cipő sem alszik még téli álmot. Úgy érzed, kell a lelki megerősítés abban, hogy végre elhidd, megérkezett a kikelet? Hadd segítsünk!
Március 15. nemcsak a szabadság és a bátorság ünnepe, hanem a forradalmi daloké is, amelyek egykor a lelkeket lángra lobbantották. Petőfi Sándor Nemzeti dala máig az egyik legismertebb költemény, amelyet egy emberként zengték a pesti utcákon. De nem csak ez az egy dal volt hatással a forradalom menetére!
Az idő múlása olyan, mint egy váratlan vendég, aki soha nem hoz ajándékot, viszont mindent alaposan átrendez. Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy a tükörképünk furcsán „HD minőségűvé” vált, és minden apró ránc, ősz hajszál vagy szarkaláb olyan részletességgel látható, amit még a legjobb okostelefon-kamera is megirigyelne.
A szerelem szép, gyengéd és boldoggá tesz. A szerelem nem mindig szép, nem mindig gyengéd, és nem mindig tesz boldoggá! A szerelem néha fáj és akkor tesz boldoggá, ha vége van. Mert van az a szerelem, ami megfojt, megkínoz és ha nem tudunk időben kiszállni belőle, meg is öl – testileg, lelkileg egyaránt.
A Valentin-nap már az ajtóban várakozik, és a tavasz is hamarosan megérkezik, úgyhogy a szerelem szele meg-megsuhintja már az arcunkat. Ahogy a természet éled, úgy leszünk mi is egyre nyitottabbak, kerülünk szerelmes hangulatba, és legyünk őszinték: ilyenkor egy kicsit meg is bolondulunk, de csak jó értelemben.
Az újrakezdés olyan, mint egy tiszta lap egy üres füzetben: izgalmas és ijesztő egyszerre. Vannak, akik óriási energiával vetik bele magukat a feladatba, hogy újraírják saját történetüket, míg mások félnek a hibák megismétlésétől. A múltunk emlékei még ott motoszkálnak bennünk, miközben már az ismeretlen jövő felé tekintünk.
Szinte hihetetlen, hogy lassan, de biztosan elérkezünk az év utolsó estéjéhez, amikor is csillogó ruhákba öltözünk, party szerkóba bújtatjuk a szívünket, és családdal, barátokkal búcsúztatjuk az elmúlt 365 napot és várjuk bizakodóan az előttünk álló esztendőt.
A karácsony nem csak egy ünnep, hanem egy érzés, ami minden évben beköltözik a szívünkbe. A gyertyafény, a fenyőillat, a közös nevetések és az együtt töltött idő varázslatossá teszik ezt az időszakot. A családtagok ilyenkor különösen közel kerülnek egymáshoz – a rohanó hétköznapok után végre van idő egymásra figyelni, beszélgetni, és együtt élvezni az ünnep minden pillanatát.
A szerelem csodálatos érzés, de valljuk be, néha annyira összezavar, hogy még a saját nevedet sem tudod kimondani, nemhogy egy értelmes mondatot. Olyan, mintha az érzelmeid koncertet tartanának a szívedben, de a szádból csak néhány bizonytalan hümmögés jönne ki. És ilyenkor lépnek színre a dalok – ezek a csodás érzelmi mankók, amik pont azt mondják ki, amit Te nem tudsz.
A mécsesek éppenhogy lekerültek a boltok polcairól, helyüket elfoglalták a csokimikulások, angyalkák. Kevin is ránk kacsintott már a beharangozókban, és a rádióadók is ontják magukból a karácsonyi dalokat. Hangolódni kellene, de Te inkább azt érzed, hogy jóból is megárt a sok?
Még a levelek sem igazán kezdtek színesedni a fákon, a csokimikulások, harangos, csillagos karácsonyi édességek, díszek már elvétve felbukkantak a boltok polcain. Amint lecsengett a halloween-i őrület, ezek az ünnepi nyalánkságok utat törtek maguknak, a legnagyobb hévvel igyekeznek meghozni a karácsonyi hangulatunkat.
Rossz ezt kimondani, de a hazugság a mindennapjaink része, még akkor is, ha nem minden esetlen tudatosak a hamis szavak. Néha beficcen egy aprócska füllentés, egy kis ferdítés, ami ártatlannak tűnik, de az igazság az, hogy ezek is hatalmas károkat okozhatnak.
A halál sajnos, vagy nem, de az életünk része, legyen szó szeretteink elvesztéséről, vagy éppen a saját elmúlásunkról. Halottak napja környékén minden a halál okozta veszteségről, az emlékezésről szól. Aztán vége ennek a néhány napnak, és mintha elfeledkeznénk a fentebb írtakról. Tabusítunk, elfojtunk, erősek vagyunk. Mert azt úgy kell…
Eljött az ősz, a bekuckózás ideje. Odakint esik, már korán is sötétedik, úgyhogy mi mást tehetne az ember lánya, minthogy a kanapéra kucorodik, keres egy szuper filmet és szerez magának egy izgalmakkal teli 1,5-2 órát. Ám ha sok a feszkó, inkább egy kis borzongásra vágysz? De a nevetés is jól jönne? Megoldjuk!
Érkezik a hűvösebb ősz, amikor is egyre többször kuckózunk majd be a kanapéra, hogy megnézzünk egy jó filmet. Mert egy jó alkotás feltölt, elgondolkoztat, feldob, megnevettet, megríkat és így tovább. De a feszkót is levezethetjük vele.
Amikor éppen csak elkezdődik, úgy érezzük, ez a nyár soha nem ér véget. Még július utolsó hetében, augusztus elején is végtelennek tűnik, aztán ahogy közeledünk az augusztusi tűzijáték időpontjához, a kirakatok, üzletek polcai tele lesznek a füzetek, tanszerek képeivel, már tudatosul bennünk: bizony enne a nyárnak is hamarosan búcsút inthetünk.
A testvéri szeretet az egyik legerősebb és legfontosabb kötelék az életben, amely már gyermekkorban kialakul, és egész életünkön át elkísér. A testvérek közötti kapcsolat nemcsak a szeretetre és a támogatásra épül, hanem az együttérzésre, a megértésre és a kölcsönös segítségnyújtásra is.
A népszerű filmzenék varázsa abban rejlik, hogy képesek érzelmeket és emlékeket felidézni, amelyek mélyen összekapcsolódnak a filmek történetével és hangulatával. Egy jól megkomponált filmzene nemcsak kiegészíti a jeleneteket, hanem önálló művészeti alkotásként is megállja a helyét, amelyet önmagában is élvezhetünk.
Imádjuk a nyarat, nem arról van szó, de azért jóból is megárt a sok! A forró napok testünket, lelkünket megterhelik, és már alig-alig van az a hideg ital, fagyi, vagy jégkrém mennyiség, amivel le tudnánk hűteni magunkat. És már a vízparton sem az igazi!