Imádjuk a nyarat, nem arról van szó, de azért jóból is megárt a sok! A forró napok testünket, lelkünket megterhelik, és már alig-alig van az a hideg ital, fagyi, vagy jégkrém mennyiség, amivel le tudnánk hűteni magunkat. És már a vízparton sem az igazi!
Az első várandósságom egyik legmeghatározóbb mondata az akkor 82 éves nagymamámtól érkezett: „Életed legszebb időszaka lesz!” Ő már csak tudhatta, hiszen 4 gyermeket nevelt fel, köztük az anyukámat. És amúgy teljesen igaza volt, mert 8 év után is melegség önti el a szívemet, ha arra a 9 hónapra gondolok.
Erre az időszakra vágyakozva boldog nosztalgiával gondol vissza, aki már egy ideje kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolatban, házasságban él. Mert van a nyári szerelmekben valami olyan megfoghatatlan, leírhatatlan, felemelő, amiért érdemes (volt) átélni, és akár még szenvedni is miatta. Hogy milyen is egy nyári szerelem? Néhányan megpróbálták megénekelni!
Kinek a déli, kinek az északi, kinek az egyik csücsök, kinek a másik a kedvence, de a Balaton mindenkit lenyűgöz, magával ragad. A bulik, a kirándulóhelyek, a strandok, a lángos illat – kellemes emlékek, amelyeket minden tavasszal várunk, és minden ősszel nagyon nehezen engedünk el.
Bármennyire is szeretjük a májust, a gyönyörű tavasz talán leggyönyörűbb hónapját, azért ebben az időszakban is vannak olyan napok, amiket inkább csak átaludnánk. Hiába tudjuk, hogy fontos, azért az eső nem mindig a szívünk csücske. Pedig tényleg megvan a maga szépsége.
A madarak csicseregnek, a méhek döngicsélnek, szerelem van a levegőben, amit az egyre többször felharsanó esküvői harangok, vagy éppen a hangosan dudáló esküvői menet is egyértelműen jelez. Hiába, a május a szerelem, így az esküvők hónapja is, szeptember-októberig nincs is megállás, már ami a lagzikat illeti.
Hol van már a bohókás április elseje, a kikelet, a mindig vidám húsvéti nyuszi? Elmúltak, elteltek, a tapsifüles pedig elugrált, hogy legyen ideje felkészülni a következő évre. Nekünk pedig maradt a tavasz, a virágillat, a madárcsicsergés, a pillangók a gyomrunkban és persze, a romantikus filmek.
Ha április 1., akkor biztos, hogy mindenki kikötődött cipőfűzővel futkoz a mai napon locsolkodni, és jobbnál jobb tréfákat eszel ki, hogy megviccelje családját, barátait, ismerőseit. Vagy éppen ő az, aki kénytelen elviselni ezeket a kedvesnek szánt, ám nem minden esetben veszélytelen tréfákat.
Március 27-én volt a színház világnapja.
„Rend a lelke mindennek” – szokták mondani. Ám van, hogy az a rend nem nagyon akar összejönni. Hiába törekszünk rá, hiába hozzuk össze alkalmanként, valamiért nem tudjuk megtartani, és egyszerűen csak elveszünk a mindennapi káoszban.
Végre, végre, végre, itt a tavasz és az év első hosszú hétvégéje, úgyhogy jöhet a pihenés, a feltöltődés, a semmitevés ideje. Ha az idő jó, akkor irány a szabad levegő, a közeli park, a kirándulás. Vagy ha ehhez éppen nincs kedvetek, akkor huppanjatok le a kanapéra, és nézzetek meg egy jó filmet.
A dal szerint a „péntek az én” napom, és mivel idén a Nemzetközi Nőnap is éppen a hét utolsó munkanapjára esik, így lányok, hölgyek, asszonyok, mi most duplán érezhetjük úgy, hogy ez tényleg a mi napunk, hiszen a teremtés koronái már biztos elhalmoztak minket virággal, bonbonnal és mindenféle jókívánsággal.
Ez a tél nem kímélt minket, volt itt szél, fagy és azért némi hó is. Úgyhogy jogosan mondhatjuk, hogy most már ideje megérkeznie a tavasznak! Március van, úgyhogy minden esélyünk megvan rá, hogy hamarosan madárcsicsergésre, virágillatra, orrunkat csiklandozó napsugárra ébredjünk!
Február a tél utolsó hónapja, a farsang időszakának vége, a szerelmesek napjának hava és bizony, az újévi fogadalmak feladásának ideje is. Ilyenkorra elfogy a lendület, de mondjuk, ember legyen a talpán, aki ellen tud állni a finom fánkocskáknak, vagy a hidegben ráveszi magát, hogy edzőterembe induljon, és így tovább.
A karácsony előtt nagytakarítást már nyomokban sem tartalmazza az otthonod. Legyünk őszinték, az ünnepek után örültünk annak, hogy visszarázódtunk a munkába, eszünk ágában sem volt már megint nekiállni takarítgatni. De a helyzet most már tarthatatlan, ideje újra felvenni a (gumi)kesztyűt!
Mivel is üthetnénk el a hétvégéket így februárban, mint egy beöltözős estével, bulival! Ilyenkor már nem bírunk magunkkal, annyira várjuk a tavaszt, a napsütést, pláne egy ilyen igazán hideg, fagyos tél után. A zene és a tánc legalább felmelegít! És nem utolsó sorban, még jókedvre is derít!
Ha vége a decemberi ünnepeknek, sokan máris elkezdenek gondolkozni, idén milyen jelmezbe öltöztesse gyermekét, vagy éppen saját magát. Most már szinte csak a képzelet szab határt, kinek, minek a bőrébe bújjunk a farsangi időszakban.
Amikor még nem volt gyerekem, azt gondoltam, hogy az én kicsikém még hírből sem ismeri majd a televíziót, csakis könyvekben látja majd a népszerű mesehősöket, és maximum a diavetítés lesz az egyetlen mozis élménye jó sokáig. Hát mondanom sem kell, hogy ez nagyon nem így történt.:)
Még csak január van, de már nagyon eleged van a télből? Kitartás, a február az már csak egy nyúlfarknyi kis hónap lesz! De akkor is? Ki találta ki a mindig fagyos időjárást, az állandó reggeli ablakkapargatást, vagy éppen a veszélyes ide- meg odacsúszkálást?
Nem mondom, hogy 100%-ig tudatosan, de igyekszünk a gyerekeink zenei ízlését, minél szélesebb skálán mozgatni, és a lehető legtöbb fajta stílust megmutatni nekik. Természetesen, mindenkinek megvan a maga kedvence, és érdekes figyelni, melyiküket melyik dallam, esetleg dalszöveg ragadja magával.