Az ufókutatás nehézségei – megtévesztő jelek az exobolygókról
A világ szinte minden pontját meglátogatták már az ufók a hívők szerint: furcsa fények, repülő tárgyak képeivel van tele az internet. Mégis, egy torontói kutató szerint sokkal nehezebb az élet igazi jeleit megtalálni a Földön kívül, mint hisszük.
Nehezebb földönkívüli életet találni, mint azt gondolnánk – állítja Hanno Rein, a torontói egyetem fizika és környezetvédelmi karának egyik kutatója. Rein és csapata szerint a jelenleg vizsgált exobolygók – többek között a Kepler űrtávcsővel felfedezett, naprendszerünkön kívüli csillagok körül keringő bolygók – légköri sajátosságait egy életet nem hordozó bolygó vagy annak egy holdja is produkálni tudja.
Ez viszont megtévesztő lehet az élet keresésében: a kutatók úgynevezett biomarkereket keresnek a légkörben, oxigént és metánt. Ahol ez a kettő jelen van, ott életnek is lennie kell – vélik a szakemberek. Rein szerint azonban ez zsákutca: ilyen molekulákat egy vulkán is kibocsáthat, vagy valamilyen kémiai reakció útján is létrejöhetnek.
„A jelenlegi műszerekkel metán és oxigén keresése egyelőre még csak közeli és nagyon nagy gázbolygók esetében lehetséges” – mondja Molnár László csillagász. A Kepler távcső által felfedezett exobolygók nagyon messze vannak, több száz, akár ezer fényévnyire, így nehéz őket bárhogyan megfigyelni, vagy akár életet keresni a felszínükön.
Akkor hogyan keressünk?
Jill Tarter, a földön kívüli élet keresésére specializálódott SETI Institute munkatársa szerint kevésbé kéne olyan bolygókkal foglalkozni, amelyek a Földre hasonlítanak, inkább több, úgynevezett vörös törpecsillagot kellene vizsgálni, amely a mi napunknál kisebb és halványabb fényű. Utóbbiakat favorizálja Rein is, és hozzáteszi, hogy saját naprendszerünkben is körül kéne nézni.
Ilyen például a Jupiter negyedik legnagyobb holdja, az Europa vagy a Szaturnusz hatodik holdja, az Enceladus. Mindkét hold jeges felszíne alatt óceán található. Az Europa felszínén körülbelül kétszer annyi a tengervíz, mint a Földön. Ezek a jégtakaró alatti óceánok spekulációkat indítottak el a felszín alatti életről: a Földön is találtak már olyan életformákat, amelyek szélsőséges körülmények között, napfénytől elzárva a tengerfenék mélyén élnek.
Megvan a bolygó, de hogyan tovább?
„Újabb űrprogramok, mint a Kepler K2, az amerikai TESS vagy az európai CHEOPS és PLATO űrtávcsövek, már inkább közeli csillagokra fognak koncentrálni, köztük a rengeteg vörös törpecsillagra is, ahogy azt Rein javasolta” – mondta Molnár. Innen azonban még sok lépés az élet kimutatása, és nem is lesz egyszerű.
„Elég csak a Viking űrszondákra gondolni, amelyek viszonylag kezdetleges módszerekkel próbáltak meg a Marson életjeleket keresni, és a méréseik nem produkáltak meggyőző eredményeket” – magyarázta a szakember. A Viking 1 és 2 voltak az első űrszondák, amelyeket a NASA a Marsra küldött; az egyik fő feladatuk az élet kimutatása volt, de az ikerszondáknak nem sikerült szerves molekulákat kimutatniuk a felszínen.
Egy másik javaslat szerint klorofillmolekula nyomait kellene keresni oxigén és metán helyett, mivel a klorofill segítségével nyelik el a növények a napsugárzást, és hoznak létre oxigént. „Ez erősebb bizonyíték, mint az oxigén, de még nehezebben kimutatható, ezért újabb generációs távcsöveket és műszereket fog igényelni” – mondta Molnár László csillagász.
Forrás: vs.hu
