Amikor új „név” érkezik a családba – Így (is) választhatunk nevet a babának
Talán az egész várandósság egyik legnehezebb feladata (a cipő felhúzásán kívül, persze:-)) a születendő gyermekünk nevének kiválasztása. Van abban valami, hogy akkor tudja meg igazán az ember, mennyi ismerősét nem szívleli, amikor nevet választ a saját gyerkőcének…:-)
Hát, a névválasztás nálunk sem volt (hogy témánál maradjunk) könnyű szülés, de végülis sikerült egész szép fiúnevet találnunk. Persze, ezt nem mindenki gondolta így, akadt, aki a név hallatán megkérdezte, nem lesz-e mégis lány, vagy egy egyszerű hümmögéssel adta tudtunkra, hogy jobb lenne még lapozgatni az utónévkönyvet. Aztán persze az lett, amit mi szerettünk volna, a „válogatósok” pedig szépen beletörődtek, hogy ez van. Mi nem bántuk meg a névválasztást.
Nincs ezzel így mindenki
Egy tanulmány szerint minden negyedik szülő megbánja, hogy azt a nevet választotta gyermekének, amit. Ez biztos így van, ha tanulmány is bizonyítja, bár számomra elég elképzelhetetlen. Milyen lehet úgy felnőni, hogy a saját szüleim sem szeretik a nevemet… érdekes kutatás, vizsgálat kerekedhetne már ebből is.
Evezzünk a nevek tengerére
Hogy semmi esetre se kerüljünk mi, vagy a névválasztás előtt álló gyermekünk, menyünk, vejünk, barátunk, ismerősünk a fent írt helyzetbe, érdemes mérlegelni a következőket az utónévkönyv forgatása közben.
Kerüljük a trendeket!
Egy-egy osztályban, ovis csoportban könnyen megfigyelhető, a gyerkőcök születésekor mi volt a divat, már ami a neveket illeti. Ne hagyjuk, hogy az éppen aktuális trend befolyásoljon minket, ha nevet választunk leendő gyermekünknek.
Figyeljünk a rövidítésekre, becézésekre!
Amikor mi voltunk érintettek a témában, sokaknak a legfontosabb kérdése az volt, hogy hogyan is fogjuk mi becézni szerelmünk édes gyümölcsének csilingelő nevét. Nem mintha nem gondolkoztunk volna el ezen, de nem igazán értettem, ez miért olyan fontos kérdés. Pedig tényleg érdemes végigvenni az esetleges becézési, rövidítési lehetőségeket, hogy vajon azok is tetszenek-e majd. Illetve hogy lássuk, némelyik rövidebb megszólítási forma mondjuk nem vicces, nevetséges-e?
Ne zárjuk ki!
Volt egy kedvenc nevünk, amit már kislánykorunkban kiválasztottunk leendő gyermekünknek, de a szomszéd, ismerős gyerkőcét is úgy hívják? Ezért inkább másikat keresnénk, és fájó szívvel megválnánk a régi kedvenctől? Ha valóban ez számunkra „A” NÉV, csak azért, mert valaki mást is úgy hívnak, még ne mondjuk le róla. Mert lehet, pár év, és már nem is leszünk szomszédok, vagy az a bizonyos ismerős család kikerül az ismeretségi körünkből, és bánhatjuk, hogy anno csak ezért lemondtunk a kedvencünkről.
Túl bonyolult? És?
Sokak szerint túl bonyolult, nehezen kimondható a név, amit választanátok? A gyerek majd egész életében betűzheti a nevét mindenhol, mert majd nem értik? Honnan tudják? Ha tetszik a név mindkettőtöknek, el tudjátok képzelni, hogy így szólítjátok majd a gyereketeket, passzol a vezetéknévhez, ne foglalkozzatok vele, ki mit gondol, mond! És nyugi, a név tulajdonosa biztosan ki tudja majd mondani a saját nevét, mindenféle segítség, betűzés nélkül!:-)
Forrás: miss.at
