Amikor felteszed a farsangi maszkod, gondolj erre is…
Itt a farsang, és azok, akik szerencsésebb helyzetben vannak, nem csupán gyermekeik, vagy unokáik jelmezes előadásaiban gyönyörködhetnek, hanem maguk is részt vehetnek egy hagyományos, vagy modern jelmezes rendezvényen. De milyen jelentéstöbbletet hordoz magában a maszk?
Filmek és maszkok
Az évek során számos érdeklődő indult el sajátos felfedezéseket tenni maszk-ügyben, és az eredmények nagyszerűek, érdekesek és sokszor szórakoztatóak is. Azt már a V for Vendetta (magyarul: V mint vérbosszú) című film óta tudjuk (ha addig nem is sejtettük), hogy „a maszk alatt egy eszme rejlik.” És ha már a filmalkotásoknál tartunk, ki ne ismerné a The Mask (A maszk) c. filmet Jim Carrey főszereplésében? Valljuk be: szerettünk volna legalább egy órára szert tenni erre az ősi maszkra, mely természetfeletti képességekkel ruházott volna fel bennünket. Ám amennyiben figyelembe vesszük az emberben rejlő domináns tulajdonságot (előjelt) felerősítő hatását, hogy tudniillik az ember azáltal mely oldalt fogja képviselni… meglehet: lemondanánk e nagyszerű lehetőségről.
A nemrégiben készült Venom c. film is a maszkos kategóriához (is) sorolható. Avagy még inkább jelmezes, mivel ez esetben az űrből érkező parazita, szimbióta az állatokat, embereket használva gazdatestnek (egy sikeres kapcsolódás esetén) belülről „vezérli” hordozóját, és amennyiben a helyzet úgy kívánja: egész testét kívülről saját (nyálkás, nyúlós, slime-szerű) magával befedi, átvéve az irányítást.
A maszk mint festmény és fénykép, vagyis a valóság megörökítésének egyik lehetséges opciója nagyszerűen ki van bontva az Oscar Wilde által írt, később pedig megfilmesített műben: a Dorian Gray-ben, amelyben a szépségét és ifjúságát megőrizni sóvárgó ifjú, még attól sem ódzkodik terve kivitelezése érdekében, hogy lepaktáljon a gonosz erőkkel. Egy festmény veszi át a test természetes öregedésének, sérülésének elszenvedését, ám ennek előre érezhető módon nem lesz (nem is lett) jó vége…
Maszk hátán maszk…
A való életben a maszkhalmozási folyamatot szocializációnk során ösztönösen elsajátítjuk, azaz eltanuljuk környezetünk szereplőitől, hiszen az önmagunk adása nem (vagy nem mindig) felel meg a közösségi konvencionális elvárások egész sorának. Éppen ezért a „beilleszkedés”, „megfelelés” érdekében már kicsi gyermekként megtanuljuk, hogy ha feltesszük a „jó”, „szorgalmas”, „szófogadó” maszkokat, már kevésbé tűnünk ki a többiek közül bizonyos megnyilvánulásainkkal (melyekkel legtöbbször fárasztjuk, bosszantjuk, esetleg megbántjuk társainkat). Lassacskán belesimulunk az álarcviselésbe, mellyel hosszas „szimbiózist” követően már olyannyira összenő saját arcunk, hogy a szétválasztással már nem is kísérlünk meg bajlódni...
A „maszk” mint védőburok…
A maszk ilyen értelemben nem más, mint egy hosszú ideje bevált önvédelmi eszköz, az egyének privát szférájának védőburka. Időnként megeshet emberekkel, hogy jó pár évtizedes kemény maszkozási tapasztalattal a birtokukban, belefáradnak a megfelelésbe… ezért lehet az, hogy idős emberek hirtelen furcsán kezdenek viselkedni (példaképpen nagymamák kötögetés helyett beiratkoznak egy motoros nagyi klubba :) ).
Néhányan úgy vélekednek a maszkról, hogy az tulajdonképpen az univerzum egyik legpraktikusabb önkifejezési módszere (köztük Frank Patrick Herbert sci-fi író is), tehát ebben az értelmezésben maga az élet szüntelen maszkozási folyamat, nem is lehetne más…
