Testünknek külön nyelve van, ami hangok és szavak nélkülisége ellenére is jelentőségteljes. A nem szavakkal közölt kommunikációs módok között élen járnak a gesztusok, a testtartás, a mimika, a szemkontaktus és a testtartás. Ezek alátámaszthatják vagy épp ellenkezőleg: érvényteleníthetik a verbálisan átadott üzenetközvetítéseket. Hitelesíthetik vagy hitelteleníthetik, hangsúlyozhatják vagy súlytalanná formálhatják mindazt, ami a szóbeli közlés során elhangzott.
Olvasok a gondolataidban. Beléd látok. Vélekedünk néhányszor. Érdemes eltűnődni azon, hogy a gondolatok nem véletlenül vannak elrejtve mások elől. Mert hát mi is voltaképpen a gondolat?
Néha irigylem a gyerekeket, az őszinteségükért, illetve, hogy „büntetlenül” lehetnek őszinték. Hogy ha nem kedvelnek valakit, egyszerűen ott hagyják, nem foglalkoznak vele. Mert még megtehetik. Aztán ahogy halad előre az élet, ez már egyre kevésbé kivitelezhető.
Az emberi kapcsolatok nem állandók, sőt némelyiknek egészen szélsőséges dinamikája van: A kezdeti lángolás gyakran jó ismeretséggé szelídül, de néha a baráti viszony alakul át mindent elsöprő szerelemmé. Sok szerelmi szakértő szerint férfi és nő között nem is lehet igazi barátság, az egyik fél többet akar a kapcsolattól, mint a másik.
Szeretitek a fából készült, kissé füllentős Pinokkió történetét? Hiába mókás a hazugság hatására megnővő orrocska, hiába hajtogatunk valamit, attól az még nem feltétlenül lesz igaz. A valós életben nincs ilyen egyértelmű jele annak, ha valaki hazugsággal traktál bennünket, a testbeszéd és a beszédstílus figyelése révén vehetjük csak észre az árulkodó jeleket.
Az emberi kommunikáció sokkal több, mint kimondott szavak, hiszen a nonverbális gesztusok (mimika, kézmozdulatok és testtartás) ugyancsak fontos - ha nem fontosabb - szerepet játszanak közlendőnk átadásakor. De mi van akkor, ha nem hangzanak el szavak? Testünk akkor is kommunikál!