A hétköznapi vacsorák körül gyakran nagyobb a feszültség, mint amennyit bevallunk magunknak. Munka után, fáradtan, kevés idő alatt kellene valami olyat az asztalra tenni, ami nem gyorsétel, mégsem vesz el egy teljes estét. Az igazán időtakarékos vacsora nem feltétlenül készül el tíz perc alatt, viszont kevés előkészületet igényel, nem hagy maga után káoszt, és másnap is jól használható marad.
A siker néha egészen kis dolgokon is múlik. Igaz ez a magánéletben, a munka világában, illetve akkor is, ha a háztartás körüli teendőkről van szó. Egy-egy recept esetén is érdemes odafigyelni minden apró részletre, mert a végeredmény annál finomabb lesz.
Kevés finomabb illat lengheti be a házat, mint a sütőben sült szaftos husi, vagy egy isteni házi süti illata. Amit általában már nemigen szeretünk ezzel kapcsolatban, az a tepsik eltakarítása. Ilyenkor jön az áztatás, aztán a súrolás soha véget nem érőnek tűnő folyamata.
Vasárnapi ebéd, persze, megint rohanás, kifut a leves, odakap a rizs, a Sötét ötven árnyalata pedig nem a mozivásznon, hanem a sütőben sült húson, vagyis inkább a tepsin lesz látható. Merthogy kicsit odaégett. A hús ugyan finom lett, de a tepsi egy lépéssel megint közelebb került ahhoz, hogy a szemétben landoljon.