Mielőtt nekiugrunk a nehéz, gyomor- és lélekmelegítő téli ételek elkészítésébe, még van egy nagyon íz- és színpompás kulináris időszak is az ősz képében. Habár a sütőtök szezonig még egy kicsit várnunk kell, szép színes ételeket addig is készíthetünk szeretteinknek.
A megfázós időszak egyik közkedvelt reggelije a (fokhagymás) pirítós. És valljuk be, megúszós, maradékmentős reggelinek vagy vacsorának sem utolsó! Csak előkapjuk a kenyérpirítót és már pattanhatnak is a kis hézagba a szikkadt kenyérszeletek.
Ha hétvége, akkor fokhagymás, margarinos pirítós – legalábbis nálunk, méghozzá a 2,5 éves ikergyerekek és apukájuk számára.:-) Ugyan nem szeretném leszoktatni erről őket, de valószínűleg ők sem bánják majd, ha a kissé szikkadt toastkenyérből néha-néha nem (csak) pirítós készül.
Kinek a sütőtök, kinek a gomba jelenti az ősz ízét, való igaz, hogy a jeges teát és a behűtött görögdinnyét már nem is szívesen fogyasztanánk ebben a cidriben, de még a töltött káposzta szezon is messze van. Mi kerüljön az asztalra, ami kellőképpen felmelegít, ugyanakkor nem telít el túlságosan?
Kikelet hol vagy már? Kicsit unjuk a forró leveseket és a forró csokit, helyettük úgy vágyunk valami frissre és színesre! Átgondolva a dolgot ki a csuda akarja kivárni a tavaszias kinti hőmérsékletet ahhoz, hogy valami könnyűt és egészségeset egyen?
Egy újabb alacsony kalóriatartalmú ételt teszünk közkinccsé, amely nem csupán vacsoraként, de villásreggeliként is megállja a helyét, mivel mindössze 20 perc alatt elkészíthető. Fő alapanyaga a bab fontos fehérjéket tartalmaz, amely az izmok építéséhez és helyreállításához is szükségesek, így nem csak a húsmentesen étkezők számára ajánlott ez a fogás.
A pirítóson kívül persze készülhet még más is a toast kenyérből. Nálunk például a nagy barátnős, beszélgetős, röhögős melegszendvicspartik egyik „alapkelléke” volt – két poén között mehetett a kenyérszeletre egy kis ez meg az és némi sajt, majd irány a sütő, a következő viccig el is készült a „bulisnack”.
A pirítós nem csak egy szelet kenyér. A pirítós van, akinek egy életforma. Ismertem egy ír nőt, aki minden egyes ebédjére pirítóst evett az irodában. Vajjal. Ami nem hangzik éppen túl egészségesen. Az angolszász országokban azonban ez egyáltalán nem szokatlan. Pirítós+vaj+különböző sajtok és már meg is volt az ebéd. Nem túl változatos, de legalább gyors. Aztán vacsorára esznek valami rendeset, frissen elkészítve.