Az ünnepi hajtásnak vége, az utolsó szelet bejgli már csak egy emlék, és nem ehetünk már egy „csak még utolsót” ízű szaloncukrot egy teljes évig, hiszen az is elfogyott. Itt a január, a (szürke) hétköznapok, indul a mókuskerék, és persze a visszaszámlálás a következő hosszú hétvégéig.
Minden évszaknak megvan a maga varázsa, ám talán nyáron érezhetjük magunkat a legszabadabbnak. Az évszak a szerencsésebbeket megannyi kalanddal is elkényeztethette, mégis, ahelyett, hogy óriási energiával feltöltődve csapnánk bele az őszbe, inkább egyfajta furcsa mélabús érzés keríthet minket a hatalmába. Ez lenne a nyár végi depresszió?
Amennyire szerettük idén az ősz első két hónapját, annyira nem vagyunk kibékülve ezzel a borús novemberrel. Persze, ez az időjárás is kell, és mindennek megvan a rendje, nem lehet a nyár után mindjárt tavasz! (Természetesen, kell egy kevéske tél a kettő között, csakis a karácsony miatt!:-))