„Rend a lelke mindennek” – szokták mondani, és általában mindenki egyet is ért vele. Ám nem mindenkinek sikerül megfelelnie ennek a mondásnak. Tegyük hozzá, nem is mindig kell, nem lehetünk mindannyian rendszeretőek.
Az ember néha úgy érzi, a folyamatos rendrakás, pakolás egy soha véget nem érő történet. Mire a végére ér, kezdheti elölről, és közben csak egy-egy pillanatra érezheti úgy: no, akkor most rend van és tisztaság. És van, hogy az ember elengedi magát, ezt vagy azt elhanyagol egy időre.