Kaukázusi medvetalp – óvakodj a veszélyes gyomnövénytől!
A különösen ártalmas növény egyre gyakrabban fordul elő hazánkban, bár szerencsére egyelőre még így sem túl sűrűn találkozhatunk vele. Amikor igen, akkor viszont komoly gondokat okoz. A nyári utazásaink idején pedig még fontosabb, hogy ismerjük a kaukázusi medvetalp veszélyeit, hiszen a Kárpátalján, Skandináviában, de akár Németországban is belefuthatunk.
A medvetalpból 3 különböző nemzettség ismert itthon, és ezekből főként a kaukázusitól van okunk komolyabban megrettenni. A közönséges medvetalp Magyarország nagy részén elterjedt, főként erdőszéleken, utak mentén kerülhetünk vele kontaktusba, ám ez a típus kevésbé veszélyes. Nedve okozhat bőrgyulladást, és lenyelve mérgező, de többnyire úgysem kóstolunk bele mindenféle gyomba, ha túrázni megyünk. Kaukázusi rokona azonban jóval nagyobb károkat okozhat bennünk.
Miért kell tőle távol maradni?
A kaukázusi medvetalp virágzása során fototoxikus, azaz fényérzékenyítő mérget termel, a furanokumarint. Ez az anyag extrém módon érzékennyé tesz az UV sugárzásra és bár elsőre nem lesz komolyabb tünetünk a csaláncsípés okozta bőrpírnál és viszketésnél, pár órával később már igen komoly lehet a baj. A növény nedvének vagy akár szárának, virágjának, magjának érintése után 48 órán belül komoly égési sérülésre emlékeztető, egyre növekvő gyulladások, hólyagok alakulnak ki, majd kezelés hiányában sötét vörös, fekete hegekké válnak.Szembe kerülés esetén átmeneti, vagy végleges vakságot okozhat, így nagyon fontos, hogy azonnal cselekedjünk.
Mit tegyünk, ha hozzáértünk?
Azonnali, alapos, szappanos vizes lemosás megmenthet a komolyabb tünetek jelentkezésétől. Ha ez a módszer nem jár sikerrel vagy későn észleljük a medvetalp okozta bajt, azonnal forduljunk orvoshoz!
Hogyan különböztethetem meg a kaukázusit a kevésbé ártalmas fajtáktól?
A kaukázusi fajta jóval magasabbra nő, akár 3-5 méter magasba is nyúlhat, ha egy-két évet hagynak neki a növekedésre. Fehér sziromlevéllel díszített összetett ernyő virágzata szintén impozáns méreteket ölt. Egy-egy virágernyő átmérője akár egy méter is lehet és bár ez látványos és lenyűgöző, a közelébe se merészkedjünk! A gigantikus termet tehát mindenképp intő jel, hiszen a közönséges típus mindössze másfél méterre nő meg, szár átmérője, levele és virágzata is jóval kisebb. A levél is sokat elárul. A kaukázusi medvetalp levele keskeny, hegyes és élesen fogazott, mélyen szeldelt, míg a közönséges medvetalp leíkerekített fogas, szélesebb leveleket növeszt. Hol fordulhat elő?
A kaukázusi medvetalp folyamatos itthon folyamatos felszámolás alatt van. Korábban a Kozár-Borzó patak mentén Vas megyében, a Cuha-völgyben és az Aranyos-patak mentén Zirc környékén találkoztak vele és meg is semmisítették. Pár éve Egerben egy kertben, illetve Mátraszentimre határában is találtak egy-egy példányt, amiből jól látszik, hogy elvétve sajnos még az intenzív irtás ellenére is belefuthatunk.
Hogy kerül ide?
A Nyugat-Kaukázusról dísznövényként került az európai arborétumokba, még az ezernyolcszázas évek elején. Kerti dísznövényként tartották, a második világháború után azonban fokozott terjedésének voltak tanúi: valamennyi európai országban felütötte fejét vadon is. Bár Dél-Oroszországban, Azerbajdzsánban, Grúziában őshonos, manapság még Kanadában, Ausztráliában és az Amerikai Egyesült Államokban is okoz problémákat.
