Ingatlanosok kíméljenek! De most már tényleg!
Az a helyzet, hogy megvan a véleményem a szakmáról, és sajnos nem túl jó. Mivel nagy az eladási és a vételi kedv is, ami az ingatlanokat illeti, így úgy érzem meg kell osztanom a legfrissebb “élményeim”, hogy ti nehogy így járjatok! Bár biztosan akadnak kivételek, és csak én vagyok ilyen lúzer, hogy alapvetően rosszak a tapasztalataim...
Adott egy kellemes, otthonos kis lakás, nem egy hiperszuper budai, panorámás ingatlan, egy sima kis zuglói panel, ahova szívesen beköltözne egy szárnyait bontogató fiatal, sőt, akár egy pár is, akik családot szeretnének alapítani. Szóval van rá kereslet, tudjuk jól. Éppen ezért úgy döntünk, hogy saját magunk próbáljuk meg eladni a kecót ingatlanos bevonása nélkül. Igen ám, de a hirdetés feladását követő egy hétben az érdeklődők 90%-a ingatlaniroda - hiába szerepel a szövegben, hogy ingatlanosok kíméljenek, úgy tűnik, hogy ezt egy pillanatig sem veszik figyelembe. Mindegyik váltig állítja, hogy nála sorban állnak a vevők, és hogy, igen, van az a vevőkör, akit én, mint magánszemély soha az életben nem fogok elérni. Ezen elgondolkozik az ember, és az érdeklődők arányát tekintve hajlamos elhinni ezt az állítást. Oké, egy számunkra szimpatikus ingatlanossal meg is kötöttük a kizárólagos szerződést - ő és mi hirdethetjük, árulhatjuk - , mert azért még se használja mindenféle ügynök átjáró háznak a lakást...
Aztán jön egy hívás, hogy ő a szegény ingatlanos, már mióta keres az ügyfelének egy olyan lakást, mint a miénk, és sehol égen-földön nincs első emeleti eladó lakás a környéken, csak ez..., aktuális-e még a hirdetés. Simogatja a lelkünket, hogy ó, milyen jó, milyen egyedi a mi kis lakásunk, persze, eladó még, de csak a mi ingatlanosunkon keresztül, hiszen kizárólagos szerződést kötöttünk. Viszont a mi ingatlan irodánk szívesen együtt dolgozik más ingatlanosokkal, jutalék vagy sikerdíj megosztással - ki hogy nevezi... (Persze a mi lakásunk vételárából végül is mi fizetjük, de mint mondják - van az a vevőkör, amiért megéri.)
Hümmögött egyet az úriember, hogy jó-jó, de azért ő előbb megnézné a lakást, mert lehet, hogy ki sem ajánlja az ügyfélnek. Csak ő hadd beszéljen meg egy időpontot az albérlőkkel. Naivságomnak és jóhiszeműségemnek - na meg az akkorislyukatbeszélekahasadba stílusnak - köszönhetően megkapta a telefonszámot, és egyeztetett is időpontot az albérlőkkel. A következő telefonhívás másnap este érkezett tőle, miszerint nála van 500.000 Ft biztosíték a lakásunkra egy vevőtől, és ha elfogadjuk az ajánlatát, akkor x millió forint maradna meg nekünk, amiben telefonon megegyeztünk. Khm. Ácsi! Mi nem egyeztünk meg semmilyen összegben telefonon, semmilyen megbízása nem volt a lakásunkkal kapcsolatban, szerződése meg pláne nem, ami alapján elfogadhatott volna bármilyen biztosítékot gyakorlatilag a mi nevünkben. Azt az információt pedig végképp nem kaptam meg, hogy a vevőjelöltet is viszi a lakásba. Na de a lényeg, hogy ajánlatot kaptunk.
Szóval első hallásra még majdnem örültem is a vevőnek, hiszen mindössze 10 napja hirdettük a lakást, aztán rögtön arcomra fagyott a mosoly, mikor el kezdte a lehetőségeket taglalni, hogy mi hogyan fogjuk lemondani a kizárólagos szerződést a másik irodánál, és nyargalunk át hozzájuk, és hogyan fogunk előszerződést aláírni addig is, amíg nem jár le a kizárólagos megbízás a konkurenciájukkal.., ha mégsem tudnánk felmondani. Rögtön láttam a buktatóit a dolognak, mivel úgy, ahogy ő gondolta nem tudjuk felmondani a szerződést a mi ingatlanosunkkal (kihasználva a két hetes felmondási lehetőséget), így ha aláírunk egy előszerződést egy vevővel, és a mi irodánk is hoz a határozott idejű szerződés időtartama alatt egy másik vevőt, akkor gyakorlatilag kétfelé fizethetek jutalékot... Sehogy sem jó.
Majd mélyebben belegondolva ez az ingatlanos “úriember” gyakorlatilag csalást követett el, amikor pénzt vett el egy olyan ingatlanra, amit ő nem is árulhat! Megkértük hát szépen, hogy adja vissza a vevőjének a pénzt, mi ezt az ajánlatot nem fogadhatjuk el, és elmondtuk neki, hogy mennyire nem tartjuk etikusnak ezt az eljárást, majd miután továbbra is az előszerződéssel traktált - az ingatlanos már a foglaló adásakor megkapja a jutalékot - kevésbé szépen is tudomására adtuk, hogy minket ne hívjon. Ennek ellenére még másnap is hallottam a hangját, s próbált meggyőzni, hogy üljünk le, beszéljük át az ügyet. Mi azonban a pénzéhes eljárása miatt erre nem voltunk hajlandóak, utólag az ügyvédünk mondta, hogy ez volt a lehető legjobb döntés.
Voltak még egyéb részletek is, de ezekkel inkább nem bonyolítanám a történetet, az már tényleg csak hab a tortán. Persze rajta kívül még legalább tucatnyi ingatlanos hívott, s én mindegyiknek elmondtam: a szöveg nem csak tájékoztató jellegű, ingatlanosok most már tényleg kíméljenek! Egy is bőven sok.
Update: szerencsére pár nap múlva a megbízott hölgy is hozott nekünk egy ajánlatot, reméljük, ezt az adás-vételt már normális keretek között végre is hajthatjuk.
Cikkajánló: Egyre több az ingatlanos, nő a verseny, de szaporodnak a jogi konfliktusok is