Filmajánló: Fehér Isten
A film a Cannes-i filmfesztiválon a formabontó alkotások szekciójában megérdemelten kapta a fődíjat. A játékfilmes burkolásban tálalt szerzői film nagy volumenű lett, olyan, amire emlékezhet majd a magyar filmtörténet. A Fehér Istenben kétszáz kutya, rengeteg vér, remek fikciós helyszínné alakított Budapest, és csak helyenként szájbarágós, de a széles közönséget célzó szimbólumrendszer van. Helló, Mundrczó, hát megérkeztél!
Kidobott kedvencek
Már az első másodperctől kezdve rabul ejt a film. A Fehér Isten legelső képkockája a kihalt Nyugati tér, annak az üres felüljárója madártávlatból. A környéken sehol senki, a csönd vészjósló, csak egy tizenkét-tizenhárom éves forma kislány biciklizik a hídon. Arca zaklatott, tempója egy picivel gyorsabb a városnézegetős krúzolásnál. Aztán egyszer csak száz kutya fordul be mögötte a sarkon eszeveszett tempóban, úgy kergetik, minha műnyúl lenne. Így nyit Mundruczó Kornél Cannes-ban is díjazott filmje.
Ez az első néhány perc a 28 nappal később című horror nyitójelenetére emlékeztet. Mindjárt kiderül, hogy nem is alaptalanul.
Az indítás után sem kell nagyon csalódnunk. Egy remekül megalkotott fiktív Budapesten vagyunk, ahol minden korcs kutya után ebadót kell fizetnie a lakosoknak. Így a legtöbben inkább megszabadulnak az állattól. Ez történik Lili (Psotta Zsófia) kutyájával, Hagennel is. Az ebet valahol a Mexikói úton teszik ki az autóból, és miközben a gazdája nappalokon és éjszakákon keresztül keresi kedvencét, a kutya kénytelen megtapasztani a számkivetettség új szabályait, és minden velejáróját. A sintérek folyton Hagen és a többi kidobott, kvázi nyomortelepeken élő állat nyomában vannak, a kutyákat kihasználják, bántják és megalázzák. Az emberek mindent megtesznek azért, hogy aztán a házi kedvencekből gyilkos szörnyetegek legyenek.
Nem ifjúsági film
A történet ifjúsági filmként indul, és azt hihetjük, hogy a Lassie hazatér magyar verziójával lesz dolgunk. De az eleinte csak zordnak, esetleg kellemetlennek tartott jelenetek, mint a szülői és tanári parancsolgatás, vagy a vérben és belekben tocsogó vágóhíd, hamarosan alvilágivá alakulnak. A Lassie helyett apokaliptikus véres thrillert kapunk, amiben a kutyák lemészárolják a fél várost. A film annyira sötét, hogy két rövid jeleneten kívül talán nincsenek is benne világos vagy meleg színek. Csak egyetlen olyan rész van, ahol vehetünk egy kis levegőt, láthatunk egy kis napfényt az egyre gonoszabb világban. Mindezt egyébként remek párhuzamba állítja a rendező a zenével is. Rendre felcsendül valamilyen formában Liszt Ferenc Második Magyar Rapszódiája, de a zene sosem jut el a filmben a feloldó, örömteli részhez, a súlyos hegedűvonásoknál mindig abbamarad.
Nem sci-fi
Mundruczó játékfilmes allűrrel készített szerzői filmet. Nem ódzkodik attól, hogy apokaliptikus hangulatot teremtsen, használ is néhány Hollywoodból ismert klisét. Csak itt a kutyák nem egy veszélyes vírus miatt válnak veszetté, hanem a sanyarú sorsuk miatt lázadnak. És persze néhány fülletépésen, nyak-kettéharapáson és a bevetett TEK-eseken kívül nincsenek katasztrófafilmes elemek, hiányoznak a robbanások, az égből hulló autóroncsok is.
Az ifjúsági film-thriller-tanmese hármas határon billegő mozival a legjobb, ami történt, hogy szerethetőnek tűnő ebekkel és játékfilmes elemekkel oktat. Az egész filmre felhúzott egyértelmű metafora, hogy a kutyák a megalázott, kisemmizett kisebbség, amelynek a kétségbeesése Arab-tavaszt idéző dühbe fordul, a könnyen fogyasztható forgatókönyvnek, a kutyáknak és az operatőri munkának köszönhetően ússza meg a szájbarágós jelzőt.
Ezzel a filmre a csúcsra érhet
Mundurczót mindig is az ember, az emberi hatalom és visszaélés, az istent játszani akaró lény izgatta. Filmjei többször árulkodtak már arról, hogy a társadalom legnagyobb drámája a magán túlmutatni akaró, erőszakot gerjesztő, szörnyet teremtő ember maga. De hiába törekedett a rendező ennek a kifejezésére, a nihil, a minimális és erőltetett párbeszédek ritkán érték el a céljukat. A mostani filmje viszont érezhetően a helyén van, és remekül célt is ért. A kutyák tökéletes elnyomott kisebbség.
A mozi, amelyben az állat viszi a prímet
Hagen vérbeli antihős, aki elég kemény és érzékletesen bemutatott jellemfejlődésen megy keresztül. A számtalan gesztussal operáló kutya ráadásul fantasztikusan alakít, tulajdonképpen übereli is az összes színész munkáját (még akkor is, ha az elsőfilmes Psotta Zsófia is nagyon hiteles). A kutyát kell mégis kiemelni, Hagen sokszor van fókuszban úgy, hogy kizárólag csak őt látjuk. Az állat gyakran szereplők nélkül tölti ki körülötte a teret a „játékával”, a saját gesztusaival. Rév Marcell operatőr és Jancsó Dávid vágó, valamint az idomárok munkájának köszönhetően sikerült kisugárzást teremteni egy kutyának.
Ráadás: hajszálnyi humor
Végezetül pedig egy kevéske humor is szorult a filmbe, amely leginkább a cameózásokban nyilvánul meg. Nagy Ervin agresszív hentesként tűnik fel néhány másodpercre, és természetesen Mundruczó is játszik a Fehér Istenben, a rendező egy seftelős török éttermest alakít.
A Fehér Isten június 12-étől látható a magyar mozikban.
Előzetes:
Forrás: vs.hu
