Elüldözné a kormány a veszteséges áruházláncokat
Lesz-e még egyáltalán Tesco vagy Lidl? Vagy már csak a drága CBA marad? Van-e értelme a veszteséges gazdálkodás tilalmának? Záporoznak a kérdések a kormány legújabb törvénymódosító javaslata miatt, amely mérnöki pontossággal határolja be azokat az üzletláncokat, amelyek nincsenek benne a cukorpikszisben. Eszerint 2018-tól megvonnák a forgalmazási jogot a veszteséges áruházaktól. Kiskáté a Tesco-CBA-háború legújabb fejleményeiről.
KIKET FÜSTÖLNE KI A KORMÁNY A PROFITELVÁRÁSSAL?
Nyolc üzletlánc van veszélyben: a Tesco, a Spar, az Auchan, a Lidl, a Penny-Market, a Metro és az Aldi, valamint a Drogerie Markt (DM). Rájuk illik ugyanis az a leírás, amely a kormány legújabb törvényjavaslatában szerepel: nettó árbevételük több mint fele napi fogyasztási cikkekből (élelmiszer, vegyi áru stb.) származik, és két egymást követő évben az árbevételük külön-külön elérte az 50 milliárd forintot. Ha ők két éven át nem képesek profitot termelni, már húzhatják is le a rolót, de legalábbis nem árulhatnak tovább “napi fogyasztási cikkeket”, ami még egy óriási Tesco hipermarketben is fura lenne, egy Penny vagy DM pedig gyakorlatilag kiürülne.
A CBA-t, a Coopot és a Reált azért nem érinti ez a szabályozás, mert árbevételük sok apró cégnél jelentkezik, miután boltjaikat alapvetően franchise-rendszerben üzemeltetik. Például a CBA márkanév tulajdonosa -, az Orbán-kormánnyal leplezetlenül jó kapcsolatokat ápoló Baldauf László és a fogathajtó Lázár testvérek - egy meghatározott díjért odaadják a márkanevet, valamint az azzal járó jogokat és kötelezettségeket egy-egy vállalkozónak, aki az adott boltot üzemelteti. Boltonként azonban egy CBA-partnernek sem jön össze évi 50 milliárd forint. Vagyis az új jogszabály szempontjából már nem is érdekes, hogy ők veszteségesen vagy nyereségesen teszik-e a dolgukat.
A fent említett nyolc, külföldi tulajdonban lévő cég közül azonban az elmúlt években mindig volt legalább öt, amelyik veszteséges volt. Vagyis ha nem szedik össze magukat, kiiratkoznak a magyar piacról. Az ellenőrzés joga az adóhivatalé lesz. Miután azonban ez a paragrafus 2018-tól lép életbe, a kormány egyelőre csak meglendítette a pallost. A profitkényszer és az adóprés együttes következményei azonban már jövőre jelentkeznek. Januártól drasztikusan emelkedik az élelmiszer-felügyeleti díj, de ennél a tehernél is jelentkezik a bűvös 50 milliárdos árbevételi határ. Míg a franchise-ban működőknek a kisebb forgalom miatt nem apasztják a hasznukat, a Tesco esetében az évi 10 milliárd forintot közelíti az újabb sarc.
DRÁGUL-E A KENYÉR ÉS A SAMPON?
Ha a kormány logikájából indulunk ki, akkor mindenképpen. A törvényjavaslat ugyanis így érvel: “A tőkeerős üzletláncok megengedhetik maguknak, hogy az árak lenyomása érdekében akár több évig is veszteséget termeljenek, így ellehetetlenítik azokat a vállalkozásokat, amelyek nem tudnak az árversenyben részt venni, hiszen a nyereségből tartanák fenn magukat."
Ebből arra következtethetünk, hogy a kormány elemezte a piacot, és arra jutott, hogy a vevő a magyar tulajdonban lévő kisboltokban szembesül a termékek valódi árával, miközben a Tesco, az Auchan és társaik csak trükköznek olcsóságukkal.
Ha tehát őket kigolyózzuk, maradhatnak a kisboltok magasabb árai.
És ez akár igaz is lehet. Nem feltétlenül azért, mert egyesek eddig veszteségesen működtek, hanem azért, mert ha a drágábban üzemelő vállalkozásoknak nem lesznek versenytársaik, akkor nem is lesz, ami árengedményre késztesse őket.
A vásárlók ugyanis meglehetősen józan emberek, akik mérlegelik, hogy mi a számukra kedvezőbb ajánlat, és annak alapján veszik az irányt a bevásárláskor. Az elmúlt években például így szavaztak arra, hogy hol akarják elkölteni a pénzüket:
Boltok típus szerint | Fotó: vs.huA jelek szerint a kormány minden multiellenes igyekezete ellenére a vevők csak nem hajlandók elfogadni, hogy a drágább hazai üzletláncoknál vásároljanak. Plázastop ide vagy oda, 2010 első felében egy cseppet még nagyobb is volt a CBA, a Coop és a Reál részesedése a forgalomból, mint négy év elteltével. Valószínűleg ez az adat volt a végső lökés az újabb offenzívához.
DE TÉNYLEG VESZTESÉGES EGY TESCO VAGY EGY AUCHAN?
Nem feltétlenül, és erre valószínűleg látunk is majd példákat a következő években, ha az Országgyűlés elfogadja az előtte lévő törvényjavaslatot.
Ha vesszük például a Tesco irdatlan, 600 milliárd forintos árbevételét (nagyjából ennyit költ az állam évente az összes kórházra együttvéve), akkor nehéz elképzelni, hogy ezen nemhogy haszon nincs, de még a veszteség is 40 milliárd fölé kúszik. Márpedig 2013-ban ekkora buktát könyvelt el a Tesco-Global Zrt. Fontos azonban az a szó, hogy “elkönyvel”. A vállalkozásoknak ugyanis van némi mozgásterük abban, hogy egy-egy éven belül mit könyvelnek el, és mit nem. A Tesco például úgy döntött, hogy 2013-ban az eredeti terven felül elszámol 50,2 milliárd forintot az épületek értékcsökkenésére. Az indoklás így hangzik: “Tekintettel a gyorsan változó kereskedelmi környezetre, felülvizsgáltuk hosszú távú terveinket."
Márpedig a “gyorsan változó kereskedelmi környezet” máskor is megállhat érvként, legfeljebb nem a veszteség, hanem a nyereség növelése mellett. A VS.hu kérdésére a Tesco már jelezte is, hogy mostani üzleti évének első felében 1 százalékkal nőtt a forgalma, ami önmagában 6 milliárd forint bevételnövekedést jelent. És ha idén nem amortizálódnak a tavalyihoz hasonló rohamos ütemben a bádogdobozok, akkor máris nyereségesre fordulhat az áruházlánc tevékenysége.
Hasonló okokból veszteséges a többi áruházlánc is. Az Auchan is elkönyvelt tavaly egy ötmilliárdos értékcsökkenést, a Spar pedig a korábbi bevásárlásainak, elsősorban a Plus boltok átvételének a terhét nyögi.
Ha rövid távon mégis profitot várnak el tőlük, legfeljebb nem forgatják vissza a pénzüket költséges beruházásokba, ami elvinné a következő évek nyereségét. A Spar már jelezte is, hogy valószínűleg nem folytatja bicskei húsüzemének bővítését.
Igaz, ezzel a kormány malmára hajtják a vizet, hiszen a jogszabályok által preferált hálózatok nagyobb részt hasíthatnak ki maguknak a piacból. Ekkor pedig életbe lép az előző tétel: versenytársak híján könnyebb árat emelni.
MOST AKKOR MARAD MÉG A TESCO, A LIDL ÉS A TÁRSAIK, VAGY MEGSZŰNNEK?
Attól függ, melyik, hol és mikor. A világörökség részét képező budapesti belvárosban például 2018. január 1-jétől már nagy valószínűség szerint nem találkozhatunk a Lidl vagy Aldi márkanevekkel, hacsak nem változtatnak a diszkont jellegen, vagyis továbbra sem lesz hús- vagy tejpultjuk, ahol kimérik az árut.
A teljes kivonulást egyik üzletlánc sem pendítette meg, de ez sem kizárható. A Lidl a VS.hu megkeresésére például azt mondta, hogy “a Lidl Magyarország az ország terheinek viselésében részt vállal, ugyanakkor a többletterheket akkor tartja elfogadhatónak, ha azokban a piac minden szereplője azonos módon részt vállal”. De mi van akkor, ha ez nem így történik, és emiatt nem fogadja el a többletterheket?
JOGOS-E TEHÁT AZ ELVÁRÁS, HOGY MINDEN ÉLELMISZERBOLT TERMELJEN PROFITOT?
A tulajdonosok részéről feltétlenül. Persze az állam számára is jól jön, ha a vállalatok nyereségesek, mert elvileg abból jön az adóbevétel. Miután azonban a cégek hajlamosak az eredményeik kozmetikázására, ezért a jogalkotók igyekeznek jobb belátásra bírni őket. Az Egyesült Államokban például az alternatív minimáladóval. Ezt nemcsak a cégekre, hanem a magánszemélyekre is kivetik, ha úgy tűnik, hogy az illető adóalany túl sok kedvezménnyel tudott élni.
Ennek a magyarországi változatát még a Gyurcsány-kormány vezette be 2008-ban, a szakzsargonban elvárt adónak hívják. Csakhogy ezek generálisan minden ágazatra és annak minden szereplőjére vonatkoznak. Nem mellesleg az Orbán-kormány éppen a most elfogadott adótörvénycsomaggal szigorította az elvárt adó számításának módját, ami elsősorban a kis árréssel dolgozó nagykereskedőket sújtja.
A kereskedelmi törvény most tervezett módosítása azonban nemcsak hogy egyetlen ágazatra, de még annak is csak néhány szereplőjére szabja a profitelvárást, miközben például az energiaszolgáltatóknál éppen az extraprofitra való hivatkozással kényszerítette ki a kormány a “rezsicsökkentést”.
Az eredmény mindkét esetben hasonló: gyérülnek a piaci szereplők. Az pedig közgazdasági alaptétel, hogy a lagymatag verseny nem a fogyasztóknak kedvez. Szűkül a választék, emelkednek az árak.
De legalább könnyebb lesz elkölteni a rezsicsökkentésből és a bankok elszámoltatásából maradt pénzt. Mint a szovjet idők legendás moszkvai GUM áruházában, ahová ha éppen pöttyös labda érkezett, akkor azt vett mindenki az állam által megszabott egyenáron. Ja, egyébként a GUM ma már luxusáruház.
Forrás: vs.hu
