Gyerekként a kelkáposzta valószínűleg nem szerepelt a kedvenceink között. Ki ne emlékezne a menzás főzelékre, amit csak nagy könyörgések árán voltunk hajlandóak megenni? A jellegzetes illata már messziről árulkodott róla, hogy ma bizony nem lesz egyszerű ebéd. De ahogy felnövünk, valami különös dolog történik: a kelkáposzta lassan, de biztosan belopja magát az életünkbe – és az ízlésünkbe.
Akadnak olyan gyógynövények, amelyeket termesztenek is, de a legtöbb belőlük szabadon teremve is fellelhető. Ilyen az illatos turbolya is, amely jellemzően az útmenti füves részeket díszíti. Az ókor óta alkalmazott gyógy-, valamint a középkortól kezdve használt fűszernövényről lesz most szó.
Míg nálunk vadon terem, addig Franciaországban, mint kedvelt fűszernövényt, termesztik is. Az ókori rómaiak nem csak az „íze kedvéért” szerették, hanem mint gyógynövényt is nagyra tartották. Leveleit látva erősen a sárgarépára hajaz, illatát az ánizshoz hasonlítják. De egy biztos: turbolya csak egy van!