A 21. században a saját gépjármű birtoklása kitüntetett helyet foglalt el az emberek életében. Az autó azon kevés modernkori találmány közé sorolható, amely gyökeresen átformálta, átrendezte az életünket. Erőteljes befolyást gyakorol(t) mind az egyének életvitelére, mind pedig a gazdaságra. A kezdetben csak néhány kiváltságos számára megengedhető automobilok idővel futószalagon gyártott, megfizethetővé vált termékekként vittek korábban elképzelhetetlen kényelmet sokak életébe. Mennyire nőttek hozzánk ezek a „fém retikülök”?
Változik a közösségi közlekedés rendje karácsonykor a fővárosban, a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) tájékoztatása szerint ma, csütörtökön a nappali járatok délután 4 óráig közlekednek.
Ha reggel végig sétálok az utcán, és bekukkantok az autókba, többnyire egy személyt látok a kocsiban. A sofőrt. Így állnak szépen a dugóban, egyesével. Érthető az ő oldaluk is, ha van autójuk miért ne használnák, a tömegközlekedés koszos, zsúfolt, pontatlan stb, stb. Ezerszer hallgattam végig ezeket az érveket, de azt is tudom, hogy egyedül kocsikázni luxus. Ezt a problémakört lovagolja meg a telekocsi szolgáltatás.
Legalábbis az esetek többségében biztosan nem. Akár megértően, akár feldúltan állítasz oda az információs pulthoz, hogy megtudakold, miért késik a vonatod, jobb ha felkészülsz a nemtudomokra (és a "nem is érdekel" arckifejezésekre). Az pedig valóban hiú ábránd, hogy a hangosbemondóba bemondják, hogy az egyébként derűs időben minek köszönhető egy 40 perces késés. Lehet ma még számítani a vonatokra?