Izgalmas és különleges, a csattanókkal is bőkezűen bánó területekre evezünk, ha egyes ma is használt kifejezések háttérsztorijával készülünk ismerkedni. Eleve, ha abból a megközelítésből indulunk ki, hogy az elmúlt évszázadokban az orvoslás szorosan összefonódott a spiritualizmussal, akkor már nem tűnik szokatlannak az az általános vélekedés sem, mely szerint a betegségeket ártó szándékú természetfeletti lények okozták. Sőt az sem, hogy egyes régi betegség-elnevezések szorosan összefonódtak a természetfeletti tartományokkal.
Egy találós kérdéssel indítunk. Mi az? A kisujjunkat sem kell megmozdítanunk, mégis életre szóló sérüléseket okozhatunk velük. Eltaláltad! Bizony, ezek a szavak. Szavak, amelyekről régen – ma már (elvileg és remélhetőleg) egyre kevésbé – azt bizonygatták, hogy a szó a fejet be nem töri! Nem, csak a szívet – tehetnénk hozzá okvetetlenkedve, fejcsóválva. Sokan és sokáig hangoztatták, hogy a szó elszáll, elfújja a szél, oda se neki! Meglehet, ám előtte tajtékozva rombolhat is. Megjavíthatatlan károkat okozhat.