Cikkek a témában: hazugság
A megfelelő út: hazudni vagy igazat mondani?
Az ideiglenes „Pinokkióvá” válás jelensége a világ minden kultúrájában jelen van. Miért? - kérdezhetnénk, mi késztet egyéneket és gyakran tömegeket arra, hogy éljenek az ön- és mások becsapásának ezen szándékos vagy gondatlan módjával?
Mindenki hazudik (?/!)
A hazugok köztünk járnak. Igen, a közvetlen környezetünkben is. Mi több: aki azt állítja, hogy életében nem hazudott (és nem egyszer, még csak nem is kétszer, hanem…) az egész biztosan lódít. A hazugság olykor olyan, akár egy vélemény-láthatatlanító köpönyeg, mely nagylelkűen elleplezi a bántó, modortalan, könnyelmű, ítélkező, fellengzős, arcátlan indulatok egész seregét.
Fel tudod ismerni a hazug bocsánatkérést?
Az őszinteség nem könnyű dolog. Sokan nem képesek igazán megnyílni mások előtt. Ezzel bizonyos értelemben nincs is semmi gond, hiszen nem köthetjük minden gondunkat és gondolatunkat akárki orrára. Ennél pedig talán már csak a bocsánatkérés lehet nehezebb feladat. Többen csak erőfeszítések árán szánják rá magukat. Akik pedig valóban veszik a bátorságot ahhoz, hogy bocsánatot kérjenek sem biztos, hogy úgy is gondolják.
Gyanús a hódolód? Csekkold le!
Van az úgy, hogy egy-egy a másik megbízhatatlansága miatt zátonyra futott kapcsolat hatására gyanakvóbban vagyunk az új kapcsolataink elején, és legtöbbször valóban csak túlóvatoskodjuk az ismerkedést. De mi van akkor, ha nem ért minket olyan élmény, aminek hatására indokolt lenne így viselkednünk, mégis úgy érezzük, valami titok lappang a háttérben?
A félrevezetés művészete - Szúrd ki a hantást!
Szeretitek a fából készült, kissé füllentős Pinokkió történetét? Hiába mókás a hazugság hatására megnővő orrocska, hiába hajtogatunk valamit, attól az még nem feltétlenül lesz igaz. A valós életben nincs ilyen egyértelmű jele annak, ha valaki hazugsággal traktál bennünket, a testbeszéd és a beszédstílus figyelése révén vehetjük csak észre az árulkodó jeleket.
