Nincs ember, aki időnként ne merengne el azon: mi az élet értelme? ki vagyok én és mi a „küldetésem”? Belegondolni abba, hogy az életünk véges lehet: fájdalmas. Ugyanakkor ez arra sarkall bennünket, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki magunkból, megismerjük saját valónkat és lehetőségeink, adottságaink mértéke szerint másoknak is segítséget nyújtsunk valamiben. Az őszi atmoszféra ideális alkalom az elmélkedésre, az átgondolásra és a lelki-szellemi töltekezésre.
Már az emberi történelem hajnalán nagy kíváncsiság övezte a halhatatlanság kérdését. A halálról, az elmúlásról való kommunikáció lassan a háttérbe szorult, annak ellenére, hogy a filozófusok próbálták felhívni a figyelmet arra, hogy egyszer minden megszületettnek szembe kell néznie az eltávozás elkerülhetetlenségével.