Legyünk őszinték: nőnek lenni nem mindig könnyű, de azért elég menő! Nem vagyunk porcelánbabák, akiket óvatosan kellene pátyolgatni, és főleg nem vagyunk mások játékszerei. Mi magunk döntjük el, hogy mikor vagyunk királynők, mikor boszorkányok, és mikor lesz a legjobb válasz egy határozott „nem”.
Mint a nők többsége, én sem voltam, vagyok kibékülve önmagammal. Mert ez lehetne kisebb, az lehetne nagyobb, amaz lehetne hosszabb, keskenyebb, kerekebb és így tovább, és így tovább. Ez az egész testmizéria a gyerkőcöm születése után, pontosabban az „anyatejes korszak” végeztével tetőzött nálam (is), amikor is nem sikerült hipp és hopp, visszanyerni a várandósság előtti formámat.