Enyhébb téli időben, de egy szép őszi vagy tavaszi vasárnap délelőttön szívesen iktatunk be egy kis „bolházást”. Vagyis felkerekedünk, a fiúk és én, és nyakunkba vesszük a közeli bolhapiacot. Nem volt ez másként egy napos decemberi délelőttön sem, amikor is nagy kincset fedeztünk fel!
Nyár volt, szünidő, persze, kint esett. Már 3 napja. Még nem volt otthon internet sem, sőt, talán még számítógépünk sem volt. Már az összes (mese)könyvet elolvastuk az öcsémmel (a kötelezőket kivéve:)), és az összes játék összes lehetséges variációján túlvoltunk. Unalmunkban már - jó testvérekhez méltóan - veszekedtünk. Amikor már apu is unta, hogy megállás nélkül egymást nyüstöljük, előkerült a titkos fegyver: a diavetítő.