Két jó szó még az okmányirodában is segíthet!
A héten okmányirodába kellett mennem, ügyeket intézni. Ez az, amitől mindig összeszorul a gyomrom, mert mindig van valami hiba a papírokkal, valami nincs kitöltve, valami nincs nálam. Néhány, nem tudatosan kimondott jó szóval ment minden, mint a karikacsapás, és ott ültem mosolyogva.
Nem én voltam :)
A lenti történetet letagadom, ha bárkinek baja származna belőle, biztosan az Operában voltam, illetve családtagommal történt, tehát nem én voltam… :)
Vidéki okmányiroda, ebéd előtt kb. 20 perccel érkeztem.
Ebből jó nem lehet, a kapott sorszámom sokszázas, és bár a folyosón is vannak helyek, nem csak az ügyféltérben, leülni már ott sem lehet. Sebaj, sorszám után elmegyek mosdóba, cigizni, megnézem a közeli üzleteket, valahogy csak eltelik majd az a 2-3 óra. Még jó, hogy legalább reggeliztem.
Első pozitív jelek
Várok a folyosón, elküldtem 2-3 emailt. Próbálok beilleszkedni, azaz - ahogyan csak hivatali ügyintézéskor tud az ember - tanácstalanul körbe nézek, nem kicsit meglepődtem. A tömeg eltűnt, kint egymás mellett 3-4 hely is akad már, a 2-vel előttem lévő sorszám van kiírva a kijelzőre. Komolyan megnéztem az időt újra, 11:45. Még ugyanaz a nap. :)
Sorra kerülök
Egy kedves nénihez. 55 körüli, kedves arcú, de látszik, hogy megviselte az előző ügyfél. Mivel tetszik az angol módi, ezért egy szokásos, szinte üres "Hogy van?" kérdéssel köszöntöm. Tudod, ez az a fajta udvariassági kérdés, amikor igazából nem számítasz válaszra (pláne nem arra, hogy elkezdjen panaszkodni valaki), csak megkérdezed. A néni elmosolyodik, és bár kicsit pont az ellenkezője látszik rajta, de azt mondja, hogy jól.
Mindketten meglepődtünk
Annyira meglepődtem a mosolyon, hogy elmondtam neki, azt hittem, órákig fogok itt várni, de még a mosdóba sem mertem elmenni, és igazam is volt, 15 perccel az érkezésem után már az asztalnál ülök. Ezen persze a kedves néni lepődött meg, megköszönte az elismerést, és hogy milyen jól esik ez neki. Nem erőltetett, megjátszott jópofáskodás volt egyik részről sem, egyszerűen két ember beszélgetett.
Minden rendben ment
Persze volt olyan papír, amit elfelejtettem magammal vinni, de kinyomtattuk. Máskor ilyenért hazaküldenének. Ami kérdéses volt, megbeszéltük (sőt, javítottunk is…), nem lettem hazaküldve érte. Jó érzés volt úgy intézni a papírmunkát, hogy közben mindketten mosolyogtunk, éreztem a segítő szándékot, kb. 5 perc alatt elrendeztünk mindent.
Tényleg, ennyire gyorsan még soha, de soha nem végeztem, egyszerűbb feladatokkal sem.
Két jó szó
Ennyi kellett csak. Persze, én sem örültem, hogy vagyontárgy az, amit az adózott fizetésemből veszek, és fizetnem kell utána illetéket. Nem kevés pénzbe kerül, de erről nem az ügyintéző tehet.
Viszont éreztem, hogy segíteni akar, kiválogatta a paksamétámból a szükséges papírokat, elmondta, hogy melyik papíron mi van, megmutatta, mit hol írok alá, és közben jól éreztem magam. Őszintén remélem, hogy az utánam következő ügyfelei is kevésbé problémásak voltak.
Szóval, ezúton is köszönöm a segítségét, névtelenül is.
