Ismét örülhetünk a magyar vízilabdás fiúknak és lányoknak!
Mindkét csapatunk az olaszokat verte, hihetetlenül izgalmas mérkőzések közepette. A férfi pólósok tegnapi győzelmére ma tették fel a pontot a lányok, igaz holnap még izgulhatunk a fiúkért. Ráadásul ismét a szerbekkel kell megmérkőzniük, akiknek sikerült összekanalazniuk magukat. Amíg a fiúk lélekben arra a meccsre készülnek, olvasd el, hogy látták férfi pólósaink a tegnapi elődöntőt.
Az olaszok kalimpáltak, könyököltek, vergődtek, a bírók pedig bekajálták. Hiába, a magyar válogatott mindig kivárta a maga idejét, és a legvégén is volt honnan merítenie. Ami tartalékjuk maradt a szerbek elleni második meccs előtt, az maga az Eb-döntő, és az, hogy elképesztően tudnak hinni egymásban. Mindezeket a margitszigeti Eb magyar hőseitől hallottuk a győztes elődöntő után.
„Fergeteges hangulat volt és fergeteges érzés, döntőbe jutni az mindig történelmi tett, legalábbis én így élem meg” – Decker Ádám így fogalmazta meg a VS-nek az olaszok 8–7-es legyőzése után az érzéseit. Az olaszok pontosan azt hozták, amit vártak tőlük, mégis iszonyatos csata kerekedett. „Nehéz volt, mert úgy kellett fizikálisan keménynek lenni, hogy az olaszok dobálták magukat, és a bírók be is fújták nekik, sokszor a támadásunknál is” – mondta a védő. „A két centerünknek gyakorlatilag kitett kézzel kellett centerezniük, hogy ne fújjanak ellenük, és közben végig ugráltak a fejükön. Az olasz centerek meg egyfolytában vergődtek, kalimpáltak, könyököltek. Hogy ezt mennyire akceptálja a bíró, nem a bekkeken múlik, sajnos kaptam olyan kiállítást, amikor hozzá sem nyúltam az emberemhez, csak vonaglott egy helyben.”
Decker szerint a türelem és a nyugalom volt a kulcs a sikerhez. „Nagyon fegyelmezett a csapat ezen az Eb-n, és amit a csoportkörben elértünk, azt vittük most tovább. Tibi belénk sulykolta, hogy négy negyed van, nem kell az elején elkapkodni, bármi az eredmény, mindegy, ki vezet, úgyis a negyedik negyedben fog eldőlni. Azt is higgadtan tűrtük, hogy az elején sokkal több előnyt kaptak (mi egyet, ők ötöt az első negyedben - a szerk.), nyugodtan kivártuk, hogy eljöjjön a mi időnk. Amikor aztán visszakaptuk ezeket, nem hibáztunk, ki is használtuk őket. Szerencsére végig higgadtak voltunk, nem voltak ellőtt labdák, és Hosi (Hosnyánszky Norbert - a szerk.) szenzációsan verte be a gólokat a kapás oldalról. Aztán akkor dőlt el a meccs, amikor ő és Varga Dumi (Varga Dénes - a szerk.) a végén folyamatosan presszió alatt tartotta a kapujukat.”
Fotó: MTIA csapatkapitány Varga Dániel a csoportgyőzelemmel elért hosszabb pihenő jelentőségét emelte ki. „Tudtuk, hogy nehéz lesz felvenni a ritmust, főleg azért, mert az olasz stílus teljesen más, mint amit az Eb-n előtte tapasztaltunk. De kijött az előnye a három nap pihenőnek, nem véletlenül a végén nyertük meg a meccset, fittebbek voltunk, és jobbak voltunk fejben is.”
Szivós Márton azt jósolta, hogy hiába voltak a felfokozott csoportmeccsek, egészen más hangulat lesz a négy között, mind a lelátón, mind a vízben. Ezt Varga teljességgel visszaigazolta. „Játszottunk pár parázs meccset múlt héten, de ehhez foghatót nem. Itt valaki búcsúzik az álmaitól, búcsúzik attól, amiért egész évben dolgozott. Az olasz csapat nagyon jó ellenfél volt, gratulálok nekik, de ma mi nyertünk.”
Azt viszont nem volt hajlandó elárulni a csapatkapitány, hogyan maradtak ebben a másik dimenzióban is ugyanilyen összeszedettek. „Erre csak hosszan tudnék válaszolni, de az meg nem tartozik másra. Nagyon sokat dolgozunk azon, hogy mentálisan ilyen erősek legyünk nap mint nap. Meg is van az eredménye, örülök neki, és büszke vagyok a csapatra. Nem adtuk föl, és végig hittünk abban, hogy megnyerjük a meccset.”
Vízilabda sikerekHosnyánszky Norbert viszont elárulta, mihez kellett a legnagyobb lelkierő és honnan jött. „A legnehezebb mindig azt kezelni, amikor végig vezetünk, és a végén egyenlít az ellenfél. Ebben segített nekünk ez a 6 ezer ember, és az egymásba vetett hit, hogy hiába van iksz, mi megyünk tovább, nincs vége semminek, fáradtan is nyerni kell. Ezt a csapatot a hit viszi előre, elképesztően tudunk hinni egymásban.” Az egyik döntő fontosságú gólt éppen ő lőtte be az olaszok egyenlítése után. „Nem is nagyon láttam semmit, kipattant elém a labda, és ösztönösen azonnal elvállaltam. Szerencsénk is volt, de az meg annak van, aki megérdemli.”
Benedek Tibor azt kapta az olaszoktól, amit várt, mégis több nehéz periódust kellett átvészelnie a csapatának. „Tudtuk, hogy két-három játékosuk viszi a hátán a csapatukat, tudtuk, hogy az ő lassításuk nagyon fontos lesz, úgyhogy nagyon kellett a jó védekezés ehhez a meccshez. A legnehezebb az volt, amikor nagyon meglökték őket az emberelőnyökkel. Ott nagyon jól kellett védekezni. A másik nehéz szakasz akkor jött, amikor mi kezdtük kihagyni a sajátjainkat.”
A harmadik nehéz szakasszal kapcsolatban a szövetségi kapitány a rosszkor jött időkérését sem hagyta ki. „Ha a véletlennek van szerepe, mi mindent megtettünk, hogy a véletlen ellenünk legyen, hiszen az időkérésem miatt elveszítettünk egy gólt a negyedik negyedben.” Tóth Márton érvénytelenített találata után ráadásul az ellenfél hosszú idő után egyenlített. „Hogy ebből fel tudtunk állni a meccs legvégén, ez azt jelenti, hogy ez egy nagyon erős csapat. Amikor ugyanis utolértek, az lett a kérdés, hogy tudunk-e újítani, vagy eljutunk az ötméteresekig.”
Benedek elismerte, átállításra ilyenkor már nincs idő, a játékosok maguk oldották meg a helyzetet. „Hogy klasszisok kellettek-e ehhez? Mindig azok kellenek. Az dönt, hogy a játékosokban mi van, mi gyűlt össze ezalatt a sok hét alatt, amíg együtt dolgoztunk, mi az, amit elő lehet venni. Ekkor kell az a plusz erő, és ebben voltunk most nagyon erősek."
A plusz erő Varga Dénes utolsó percben lőtt góljában testesült meg, aminek eredetét a bátyja, Varga Dániel árulta el a vegyes zónában. „Tegnapelőtt az edzésen gyakoroltuk, és a testvéremnek volt kétféle lövése, amivel megpróbálja átverni a blokkot. Arra a következtetésre jutottunk, hogy ez a jobbik, ő pedig úgy gondolom, hogy jól döntött. Ez is egy családi figura volt, mint a tavalyi vb-elődöntőben, de sokkal kevésbé volt hozzá közöm. Nem klasszikus, félklasszikus.”
Az interjúk idején a pólósaink még nem tudták, hogy Szerbiát fogják kapni, de pár mondatban már hajlandóak voltak a vasárnapi döntővel is foglalkozni. „Most még eufóriában vagyunk, de szerintem felszállunk a buszra, fújunk egyet, és döntő van” – vélekedett Decker Ádám. „Aztán, ha meglesz az ellenfél, elkezdem ízlelgetni a centerek nevét a számban. Hogy ki ellen? Nem érdekel, hogy ki nyeri a másik elődöntőt, úgyis 110 százalékkal fogunk játszani a döntőben.” Hozzátette, nagyon fontos, hogy egy pár figurájuk bejött a pénteki védekezésben. „Hogy így elő tudjuk őket venni éles helyzetben, megnyugtató a vasárnapi döntőre nézve.”
Hosnyánszky Norbert szerint megint egy teljesen más meccsre kell számítaniuk, mint az eddigiek. „Egy döntő egész más, az mindig fejben dől el. Ki mennyire tojik be, vagy mennyire pörög fel. Nem mindig az nyer, akinek jobb játékosai vannak.”
Hogy maradt-e tartalék a csapatban, arra Benedek Tibor frappáns választ adott. „Ami tartalékunk még maradt, az maga a döntő. Mert megcsináltuk. Ez volt a célunk, hogy Budapesten döntőt játszhassunk. Szerintem mindenkinek életre szóló élmény, hogy itt, Magyarországon játszhat Eb-döntőt. Az utolsó 1958-ban volt.”
A női válogatott is megnyerte a bronz döntőt
Fotó: MTIAz olaszok hiába jöttek vissza mínusz háromról, a magyar női vízilabda válogatott az utolsó negyedben óriási lelkierővel felülmúlta az ellenfelét, és megnyerte a bronzérmet a margitszigeti Eb-n.
Merész András csapata fejben felül tudott kerekedni a meccs idegtépő fordulatain, és a zárónegyedben lőtt góljaival, remek védekezéssel, valamint Gangl Edina kiváló kapusteljesítményével megérdemelten nyerte meg a bronzérmet.
Eb, női bronzmérkőzés: Magyarország-Olaszország 10-9 (2-3, 5-2, 0-2, 3-2)
Forrás: vs.hu
