Az unalomról általában valami negatív jut eszünkbe. Gyerekként próbáltuk elkerülni, felnőttként pedig szinte bűntudatot érzünk, ha éppen „nem történik semmi”. A mai világ ráadásul folyamatosan arra ösztönöz bennünket, hogy mindig lefoglaljuk magunkat: képernyők, értesítések, tartalmak és programok vesznek körül minket szinte megállás nélkül.
A legtöbben akkor döbbenünk rá, hogy pihenni kéne, amikor már kimerültünk, ingerültek vagyunk, esetleg testi tünetek is jelentkeznek. Pedig a valódi regeneráció nem akkor kezdődik, amikor ledőlsz a kanapéra, és automatikusan elindítod a sorozatot – hanem ott, ahol a „nem kell” érzése megjelenik.