Az ünnepek előtti, alatti, közötti időszak sokszor inkább tűnik maratonfutásnak, mint békés készülődésnek: ajándéklisták, határidők, teendők, családi egyeztetések és persze a mindennapi munka mellé beszorított „majd este még elintézem” feladatok. Ilyenkor hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy ha megállunk, elmaradunk; ha lelassulunk, még nagyobb káosz vár ránk.
Hurry sickness (“sietés betegség”). Ez az angol kifejezés a sietést mint modernkori „betegséget” állítja elénk, noha nem tartozik a szorosan vett tényleges egészségügyi vagy mentális rendellenességek körébe. Mindennek ellenére nem hagyható figyelmen kívül, hiszen a „rohannom kell” üzemmód folyamatossá válása jelentős mértékben átrendezheti és átminősítheti az élet számos területét. Továbbá nem mentes a feszültségtől és aggodalomtól sem, így nagy a lehetősége annak, hogy nem tudjuk kihozni a legjobbat a pillanatokból. Hogyan változtathatunk ezen?