Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek, fajtól, nemtől, kulturális háttértől, mentalitástól függetlenül, rögtön kezdetét veszi a pletykálkodás szertartása, mely folyamatban meg- és kibeszélik az aktuális hírek legszaftosabb és legintimebb részleteit. Mindeközben, természetesen, a beszélt események egyéni fantáziavilágba mártásától sem tartózkodnak, ezáltal cifrább, cikornyásabb formát adva a kommunikáció központi témájának, eseményének, ám legtöbb esetben: személyének. A neves történész, Kovács Kiss Gyöngy, szellemes nézete szerint a pletykálkodás egykorú az emberiséggel, „hiszen mióta az ember ember – pletykálkodik.”
A zokszó olykor-olykor feltör belőlünk. Akármennyire is aktiváljuk érzelmi immunrendszerünket, áttör a megvékonyodott ellenállás-torlaszon: kimerülünk.
A társadalmi rend egyik szinte észrevétlen, de a mindennapjainkban nagyon is jelen lévő, fontos tényezőjét, a pletykát vizsgálja Takács Károly szociológus, aki az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontban a Lendület program keretében megkezdett munkáját az Európai Kutatási Tanács (ERC) közelmúltban elnyert támogatásával folytathatja.