Hosszú évtizedeken át a női karakterek többnyire kiegészítő szereplők voltak: múzsák, szerelmek, mellékalakok, akik a férfi főhős történetét szolgálták. A női sors ritkán kapott saját hangot, saját ritmust, saját valóságot. Az elmúlt években azonban valami megmozdult. A közönség fáradt a papírmasé nőalakoktól és egyre inkább vágyik valódi történetekre – olyanokra, amelyekben felismeri önmagát, a környezetét, vagy épp azt az igazságot, amit eddig senki nem mondott ki helyette.
A női barátságok különlegesek: egyszerre lehetnek mélyek, vidámak, meghatóak és inspirálóak. Egy jó barátnő olyan, mint egy tükör és egy menedék egyszerre – ismer, megért, és akkor is ott van, amikor mások már rég továbbálltak.