Vannak, akik fáradhatatlanul azon munkálkodnak, hogy minden nappal legalább egy kicsivel jobb emberré váljanak. Bruno Bettelheim a gyermeknevelés terén megkerülhetetlenné vált klasszikusában, Az elég jó szülő c. könyvében, azzal nyugtatja olvasóit, hogy a tökéletes szülői mibenlét hajszolása helyett járhatóbb útnak bizonyul az, ha elég jó szülőkké válunk. Ezzel párhuzamosan feltevődik a kérdés: vajon ugyanígy optimális törekvésnek tekinthetjük az „elég jó emberré” válást is? De mit jelent jó, illetve elég jó embernek lenni? Milyen tulajdonságokkal felvértezetten kell forgolódni a világban ahhoz, hogy valakiről ez a megtisztelő hír járhassa?
Jónak lenni csak úgy; önmagáért a jóságért. Mindenféle jutalom, dicséret igénye, az elismerés elvárása nélkül. Ez igaz kifelé – más emberek iránt, és befelé – saját magunk irányába egyaránt. Ha pedig valóban magunkból indulunk ki, akkor érdemes előbb a saját portánkon sepregetni, magunkat megszabadítani minden piszoktól, szennytől, lelki méreganyagtól, és így, patyolat tisztán közeledni másokhoz.