Ikres anyukának lenni különleges, felemelő, és olykor-olykor nagyon is földbe döngölő. Csodálatos látni, hogyan fejlődik a két csöppség egymás mellett, de a nap végére az egyszeri ikres anyuka sokszor érzi úgy, nézni sem bír, nemhogy látni.:-)
Furcsa, hogy a felnőttlét egyik legcsodálatosabb történése képes előhozni szeretteinkből, barátainkból, ismerőseinkből nem éppen a legkedvesebb, vészmadár énüket, és ahelyett, hogy közösen örülnének velünk, inkább ellátnak minket mindenféle „jótanáccsal” – kéretlenül is.