Gyerekként egy nyári szünet végtelennek tűnt, ma pedig sokszor azon kapjuk magunkat, hogy már megint vége egy hónapnak. Ahogy telnek az évek, egyre többen érzik úgy, mintha az idő gyorsabban haladna.
Átérezzük… nehéz, és sokszor tényleg el kell számolni tízig. A dackorszak az egyik legizgalmasabb, de egyben legnagyobb türelmet próbáló időszak a gyermeknevelésben. Szakemberek szerint általában 2-4 éves korban kezdődik, de vannak, akiknél akár már 18 hónaposan megjelenhet, míg másoknál 5 éves korig is eltarthat. Ekkor válik a kicsi egyre önállóbbá, megpróbálja kifejezni saját akaratát, ellenállva a szülői elvárásoknak. De vajon gond-e ez, vagy a fejlődés természetes része? Hogyan kezelhetjük, hogy segítsük gyermekünket ebben az érzelmi periódusban?
Fel tudod idézni, hogy kisgyermekkorodban milyen munkavégzés iránti vágy lebegett előtted? Milyen érzések keltek szárnyra ilyenkor leginkább? A gyermekkori munkával kapcsolatos elképzeléseinknek nem sok köze volt a valósághoz. Egy életérzést, egy általunk csodált életmódot, egy megmagyarázhatatlanul nagyra becsült jellemet próbáltuk keretbe helyezni. Ilyenkor nem sok elképzelésünk volt olyan elvontnak tűnő fogalmakról, mint a bevétel, a megélhetés, kiadások.
A régmúltra mindig finom illatú nosztalgiával gondol az ember, az agy megőrzi a jót és romantikus színekbe vonja a régi dolgokat. Nem hiába mondogatja mindenki, hogy anno milyen jó volt és hogy bezzeg az én időben… Nosztalgiázz Te is velünk, nézzünk vissza, milyen volt a gyerekkor az évezred hajnalán!