Szeretitek a fából készült, kissé füllentős Pinokkió történetét? Hiába mókás a hazugság hatására megnővő orrocska, hiába hajtogatunk valamit, attól az még nem feltétlenül lesz igaz. A valós életben nincs ilyen egyértelmű jele annak, ha valaki hazugsággal traktál bennünket, a testbeszéd és a beszédstílus figyelése révén vehetjük csak észre az árulkodó jeleket.
Egy kapcsolat kezdetén sok mindent elnézünk a leendő kedvesünknek – persze, csak akkor, ha az a bizonyos belső hang is azt mondja, hogy érdemes. És legyünk őszinték, magunkkal szemben is sokkal megbocsátóbbak vagyunk, hiszen néha-néha megengedünk magunknak egy-két apró füllentést. De szabad-e ilyet egyáltalán?