Ismerős, ugye? Csak sokszor magunknak sem valljuk be: ha valaki terel, eltűnik, tőmondatokban válaszol, vagy csak akkor bukkan elő, amikor éppen úgy tartja kedve, az elég egyértelmű jel arra, hogy nem vagy olyan fontos számára, mint amennyire te azt szeretnéd.
A spiritualitás iránt mélyebben érdeklődők körében nem ismeretlen fogalom a „nevezd nevén a fenevadat, és megszelídül” eljárása. A megnevezés által egyúttal megragadhatóvá válnak a fogalmak, az érzelmek, a gondolatok, az ötletek, a legkülönfélébb társadalmi jelenségek. A pontos megnevezések révén kiiktathatóak a gyakran zsákutca-végű általánosítások, ködösítések, ködszurkálások. Ma már egyre több – korábban csupán körülírással mustrálgatott – jelenséget sikerült alaposabb vizsgálódás tárgyává tennünk azáltal, hogy névvel ruháztuk fel azokat.