Akkor most a “ha” kötőszót cseréljük ki “amikorra”
“Akkor most a ha szót cseréljük ki amikorra” - mondta a barátnőm, amikor még csak elméletben beszélgettünk a babavárásról, és úgy tűnt, hogy nekünk nehezebben fog összejönni. Olyan volt ez a mondata, mintha hirtelen fény gyúlt volna az alagút végén. Mintha valaki felpofozott volna, hogy észhez térjek.
Aztán átkapcsolt az agyam, átprogramoztak, és soha többé nem használtam a “ha” kötőszót a vágyaim kifejezésekor.
Mert mi minden van ebben a "ha"-ban?
Feltételek, feltételek, feltételek... Ha egyszer, netalántán, szinte már-már véletlenül valami sikerülni fog... Mintha nem lehetnék rá hatással, mintha nem tehetnék érte, mintha valami mástól, valami nálunk nagyobbtól függene egy olyan dolog, ami igazából csak rajtunk múlik. Mert amikor eldöntjük, hogy minden fejben dől el, és valóban hiszünk ebben, akkor tényleg minden fejben fog eldőlni! Ha más nem is, a hozzáállásunk a dolgokhoz mindenképpen! Hiszen kezelhetünk egy adott szituációt idegesen vagy higgadtan, konstruktívan vagy destruktívan.
Csak hogy egy példát említsek: éppen építkezünk, haladnak a munkálatok, de akadnak problémák. A férjem egy kicsit idegesebben kezeli ezeket a dolgokat, én pedig talán túlságosan is higgadtan. Ha én is ideges lennék, akkor az határozottan feszültebbé tenné az itthoni légkört is. Szóval eldöntöttem, hogy én higgadt maradok, mindkettőnk érdekében. Bár a folyamatos morgás rám is hatással van, eddig még mindig sikerült visszabillentenem az egyensúlyt. Az építkezés folyamatára nem nagyon tudok én személy szerint hatni, viszont arra nagyon is, hogy hogyan állok mindehhez, hogyan állok a felmerülő problémákhoz, idegesen töltöm-e a napjaimat vagy bizakodva stb. Szóval ez csak egy kis kitérő a “minden fejben dől el...” örök igazsághoz és annak korrekt értelmezéséhez.
És mi van az amikorban?
Bizakodás. A vágyam valószínűsége. Az, hogy egyszer biztosan teljesülni fog. Az, hogy nem lehetetlen. Az, hogy nincs is annyi feltétel, kikötés. Az, hogy nincs HA.
Próbáld csak ki! Milyen érzés kimondani azt, hogy például: Ha megkapom a fizetésem. És azt, hogy: Amikor megkapom a fizetésem. Az első mondatnál érzed, hogy egyáltalán nem biztos, hogy megkapod azt a fizut, míg a másodiknál 100%, csak még az időpontot nem tudod vagy nem fontos pontosan kifejezned. Ez a pici nyelvtani különbség bizony nagyot változtat a mondandónk lényegén, és a kimondott szónak rendkívül nagy hatása van, ezt tudjuk jól.
Szóval, kedves mindenki, cseréljük ki azt a HA szót, azt a sok feltételt AMIKORRA mindig, amikor a vágyainkról, álmainkról beszélünk!
