A háztartási por jelentős részét az elhalt hámsejtek képezik – Mítosz vagy tudományos tény?
Valóban az emberi bőrből tevődik össze a házi por jelentős része? Erre a kérdésre a legrövidebb tudományos válasz az, hogy: részben igaz.
A Kanadai Por Tanulmány (Canadian Dust Study) kutatócsoportja több mint ezer kanadai otthon por mintáját gyűjtötte össze és elemezte. Az eredmény szerint az elhalt emberi bőr mellett még olyan maradékanyagok is előfordultak, mint a penészgomba, haj, virágpor, baktériumok, vírusok, rovarok testrészei, hamu, korom, ásványi anyagok stb. Ám a házi por összetétele háztartásonként is eltérést mutathat – amennyiben például egy forgalmasabb területen tartózkodunk, számos kültéri szennyeződés kerülhet az otthonaink belsejébe. Néhány meglepő adatból az is kiderült, hogy a házi porban bizonyos mennyiségű ólom is található. A tanulmányok szerint az ólomszint mértéke a régebbi otthonokban általában magasabb volt (mindez az ólmozott benzin miatt lehet, melyet az 1970-es évektől kezdődően fokozatosan vontak ki a forgalomból).
A Live Science meglátásában viszont az a gyakran idézett szám, mely szerint a házi por nagyjából 70-80 százaléka emberi bőrszármazék, az esetek többségében nem felel meg a valóságnak. Egy amerikai tanulmány rámutat arra, hogy a háztartásokban fellelhető por 60 százaléka a belső terekből származik (mely szerves és szervetlen anyagokból egyaránt összetevődik), míg 40 százaléka kintről bejutott szennyeződésből, és egyéb anyagokból.
De vajon hogyan kerül bőrsejt maradék a háztartási porba? Az Amerikai Kémiai Társaság (American Chemical Society) válasza erre az, hogy egy átlagos felnőtt egyetlen nap leforgása alatt megközelítőleg 500 millió bőrsejtet hullat el. Ez az elhalt és elhullatott hámréteg mennyiség azonban nem mind az otthon padlóján és berendezési tárgyain landol, hanem például a lefolyókban, a mosógépben, vagy éppen a hordott ruhák felszínén. Egy 2011-es kutatás viszont arra is rávilágított, hogy nem biztos, hogy tartanunk kell az elhalt bőrsejtek porrá változásától, mivel az ebben található olajfélék: a koleszterin és a szkvalén képes csökkenteni a beltéri ózon szintjét. A nagy mennyiségű ózon káros hatást gyakorolhat a szervezetre (különféle irritációkat okozva). Azonban az ózon reakcióba lép a szkvalénnel és koleszterinnel, melynek hatására akár 15 százalékkal is lecsökkenhet a lakásbelsőkben található ózonszint.
Derek Muller természettudós elmondja, hogy a nagyjából 2000 mikrométer átmérőjű porrészecskék legjellemzőbb tulajdonsága az ülepedési sebesség. Mindemellett a porszemcse mérete, sűrűsége, alakja is igen változó lehet, ám ezen vonásai alapján jobban szemügyre is vehető. Müller érdekfeszítő megfigyeléséből kiderül, hogy amennyiben két ember tíz évig ugyanazon a matracon aludna, majd a két évtized elteltével megmérné a fekvőfelületen ez idő alatt felgyülemlett elhalt bőrsejtek mennyiségét, nagyjából hét kilót mutatna a mérleg.
