Ha a Google keresősávjába bepötyögjük az angol „obsession with”, magyarul: a megszállottság kifejezést, akkor az első automatikus kiegészítés nem más lesz, mint a „productivity”, azaz a termelékenység. Amennyiben magyarul írjuk be a „produktivitás” szót a sávba, úgy az első javasolt kiegészítés a „növelése” lesz. Tehát az angol példa nem sokban tér el a magyar változattól, melyből arra lehet következtetni, hogy a termelékenység-fokozás igénye szinte mindenhol ugyanolyan mértékű. Önmagában a „megszállottság” kifejezés sem a feddhetetlenségéről híres, hanem egy rögeszmeként is emlegetett szorongásos pszichológiai zavarként van számon tartva, mely az esetek többségében negatív hatást gyakorol az ebben érintettek életére.
Munkahelyi teljesítményértékelés. Mi jut erről eszünkbe? A „kielemzett” gondolatai és benyomásai között nagy valószínűséggel szerepelnek a következők: erőltetett, kínos, furcsa. A Gallup felmérése szerint az alkalmazottak mindössze 14 százaléka bólint rá arra, hogy ez a fajta elemző-kiértékelő vizsgálat segíti az alkalmazottakat abban, hogy jobb, eredményesebb munkát végezzenek a közeljövőben. Legtöbben nem érzik úgy, hogy a teljesítményértékelések ösztönzőleg hatnának rájuk, hogy ettől a nagy horderejű minősítéstől jobb munkát végeznének, netán sikerülne a legtöbbet kihozniuk magukból, és hatékonyabbakká válnának.