Quiet quitting: Ismét más olvasatban az egészséges munkavégzés
Az a veszélyes az idegen kifejezések tükörfordításban, hogy a lényegi értelem sokszor egészen torz értelmezést kap. Éppen azért, amikor azt látod valahol, hogy “quiet quitting” ne arra gondolj, hogy az emberek elkezdtek angolosan távozni a munkahelyükről! Ez inkább a munkamorálról szól.
Ha a quiet quitting nem a felmondást takarja, akkor mit is jelent igazából? Nos, ez egy nem is olyan régi filozófia, amit egyes személyiségtípusok ősidők óta űznek természetükből fakadóan. Neked is biztosan van olyan munkatársad, aki minden gondolkodás nélkül összepakol a munkaidő végén, majd nyugodt szívvel hazaindul - még a leghúzósabb időszakokban is.
Irigyeljük is őket azért, hogy ők nem idegbetegek azon, hogy mennyi munka marad így meg másnapra.
Amit a quiet quitting igazából takar
A pongyola fordítás, azaz a “csendes abbahagyás” azt a munkavállalói magatartásformát nevesíti, amikor az alkalmazott átírja az eddigi íratlan munkahelyi szabályokat olyan megnyilvánulások révén, mint például a munkaidő szigorú betartása (önkéntes túlóra befejezve) és a túlhajszoltság megszüntetése úgy, hogy a munkaszerződésben foglaltak szerint elvárt minimumot célozza meg teljesíteni. Ezt pedig úgy szándékoznak megvalósítani, hogy az ne menjen a munka rovására, de visszaálljon a magánélet-munka kényes egyensúlya, továbbá a kiégést is szeretnék általa elkerülni.
(A jelenség maga talán a kínai társadalom reakciójából fakadhat, amit válaszul próbált adni a hatalmas méreteket öltő munkahelyi kimerültségre.)
A quiet quitting jellemzően azon munkavállalók körében hódít, akik nem kívánják elhagyni jelenlegi pályájukat, viszont kiábrándultak a kemény munkával elérhető jó élet ábrándjából (pl. nincs előrelépési lehetőség, a fizetés nem arányos az elvárt munka mértékével), ehelyett ténylegesen élvezni szeretnék azt. Természetesen az sem kizárt, hogy ez annak a jele legyen, az illető másféle (kevésbé stresszes) munkára vágyik.
Miért most nyer teret ilyen mértékben ez a munkavállalói hozzáállás?
Gondoljunk csak a világjárvány okozta felbolydulásra és arra, hogy miként változtatta meg a munkavégzési szokásokat! Az elégedetlenségek a felszínre törtek, és sokan nem szeretnének visszatérni a szokásos mókuskerékbe. A home office, a digitális nomádkodás és az online vállalkozások korát éljük.
A quiet quitting morális háttere
Mi lesz azokkal a feladatokkal, amelyek emiatt nem lesznek a szokott módon és határidőre elvégezve? Azok járnak még rosszabbul, akik nem “szabotálják” ily módon a munkát, hanem lelkiismeretesen próbálnak meg teljesíteni?
Mit tehet a jelenség ellen a munkaadó? Valamilyen indokkal felmondanak a “sztrájkoló” munkatársnak? Más, kevésbé felelősségteljes (de őt ki nem elégítő) pozícióba helyezik át?
Válhat-e ez a hozzáállás olyannyira tömegessé, hogy a határok “önkényes” meghúzása alapjaiban írja át a munkavállalás világát? Valószínűleg az új generációk (lásd a közösségi média által divatossá tett trendek) dönthetik el ezt a kérdést.
Talán az úgynevezett munkavállalói élmény növelésével lehetne elérni a munkaadóknak azt, hogy munkavállalóik motiváltak maradjanak: megbecsülés (dicséret, fizetésemelés), mentális egészségre történő odafigyelés és pozitív munkakultúra kialakítása révén javítható lenne a helyzet.
Mindenesetre a barátokkal és a családdal tölthető minőségi idő növekedése jót tesz a mentális egészségünknek, és a quiet quitting még produktivitásunkra is kedvező hatással lehet!
Forrás: www.en.wikipedia.org
