2014.10.16. 15:07:07 3253 45

Már az alvást is halogatjuk!
A hír elolvasásával 500 Ft-tal növelheted a nyereményedet. Ha tag vagy, jelentkezz be, ha új vagy, regisztrálj itt (ingyenes)!

Egész nap rohanunk, későn érünk haza és otthon úgy érezzük, hogy valamit még csinálni kéne elalvás előtt. Ne csak munkával teljen a nap! De már 9 óra is elmúlt és még mosogatni is kell... Egy rész a kedvenc sorozatból azért belefér, vagy inkább kettő. Majd azt vesszük észre, hogy lassan éjjel egy óra, de még egy szemhunyásnyit sem aludtunk. Nem baj, aludni ráérünk a sírban is, nemde?

Mobilozás az ágyban | Fotó: 123rf.com - PROAKTIVdirekt Életmód magazin és hírek - proaktivdirekt.com Mobilozás az ágyban | Fotó: 123rf.com

Hiába áll rendelkezésre egy teljes nap a halogatásra, sokan még este is folytatják: egyre többen képtelenek elszakadni a számítógéptől, a tévétől, egy jó könyvtől vagy éppen a mosogatástól, és inkább beleragadnak egy teljesen értelmetlen tevékenységbe a helyett, hogy egyszerűen csak lefeküdnének aludni. Mint például Balázs:

„A nem, vagy csak keveset alvás nálam az általános iskola végére vezethető vissza, amikor elkezdtem rendszeresen edzésekre járni. A normális időbeosztás sosem volt az erősségem, így az edzések után mindig nagyon későn kezdtem el másnapra tanulni, ami legtöbbször az alvás rovására ment. És a helyzet nem javult az elmúlt húsz évben sem, mert hiába tudom, hogy az a legpihentetőbb, ha az ember éjfél előtt lefekszik, egyszerűen mindig sikerül egy, másfél órával később ágyba kerülnöm. Pedig általában nincs semmi halaszthatatlan dolgom, olyanokkal sikerült eltékozolni az alvásra szánt időt, mint, hogy még csak ezt az egy számot meghallgatom a YouTube-on, még ezt az egy e-mailt megválaszolom, még ezt az egy cikket elolvasom. Aztán reggel a gyűrött fejemet látva, és a telefon ébresztőjét 5 percenként lenyomva ezt általában meg is bánom, megfogadom, hogy ma este máshogy lesz, de semmi nem változik. A hétköznapok nagy részét 4-5 órás alvásokkal szoktam letudni, még szerencse, hogy van hétvége.”

A zsigereinkben talán mindig is éreztük, hogy összefüggés van a késői lefekvés és a nappali fáradtság között, de egy ideje már felméréseken alapuló bizonyíték is létezik erre. Az életmóddal és egészséggel foglalkozó cikkekből és az utcán velünk szembe jövő emberek arcáról pedig egyértelműen az a következtetés vonható le, hogy több alvásra van szükségünk, jogos tehát a kérdés, hogy miért nem alszunk rendesen. Ott vannak persze a már ismert bűnbakok: a stressz, a szünet nélkül pislákoló mesterséges fény, az utcazaj, a túlhajszoltság, de a listára most felírhatunk egy újabb tételt, az alváshalogatást is. A Frontiers in Psychology című pszichológiai szaklapban jelent meg nemrég az a tanulmány, amely létező problémaként azonosítja az alváshalogatást, és összefüggésbe hozza a napközbeni fáradtsággal. Igen, van összefüggés a késői lefekvés és a fáradtság között Az alváshalogatókat arról lehet beazonosítani, hogy ők nem azért nem képesek lefeküdni aludni, mert sokáig ébren akarnak maradni, hanem mert egész egyszerűen nem akarják abbahagyni azt, amit éppen csinálnak, és ami sokáig ébren tartja őket.

Az alváshalogatás kifejezést Dr. Joel Andersonnak, a hollandiai Utrecht Egyetem kutatójának köszönhetjük. Hogy létező problémáról van szó, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy amikor beszélni kezdett róla, mindenki egyből tudta, hogy miről van szó. Ha ismerős a jelenet, hogy az ember, akivel megosztjuk az ágyunkat, odaszól, hogy öt perc múlva jön, és végül csak fél óra múlva kerül ágyba, akkor gyanakodhatunk, hogy az alváshalogatás tankönyvszerű esetével állunk szemben.

A szaklapban megjelent tanulmány meghatározása szerint a problémát az jelenti, hogy nem vagyunk képesek ágyba kerülni akkor, amikor szeretnénk, noha nincs olyan külső körülmény, amely megakadályozna minket ebben. Az alvás halogatásában az egyik furcsaság, hogy miközben az egyéb tevékenységeket általában azért halogatjuk, hogy elkerüljünk, vagy legalábbis kitoljunk valamilyen kellemetlen, kényelmetlen feladatot, addig az alvás nem igazán esik ebbe a kategóriába, hiszen aludni alapvetően jó és kellemes.

MIÉRT NEM TESSZÜK AKKOR?

A tanulmány egyik szerzője, Dr. Floor Kroese egy talán ismerős helyzettel próbálta közel hozni ennek a fura állapotnak a megértését: szerinte ugyanis az alvás halogatásáért ugyanaz a mentális folyamat a felelős, amely miatt például elbukunk, ha ellen kell állni egy sütinek, miközben éppen fogyni szeretnénk. Vagyis bármennyire furának hangzik is, akaraterőre van szükségünk ahhoz, hogy időben ágyba kerüljünk.

Az alváshalogatás azért is tud eluralkodni rajtunk, mert a nap végén a leggyengébb az önkontrollunk, vagyis míg napközben könnyen rávesszük magunkat bizonyos feladatok elvégzésére, este, fáradtan ez már nehezebben megy – még úgy is, hogy tudjuk, csak jót tennénk magunkkal.

“Amikor ilyen helyzetekben vagyunk, az olyan, mint egy ködös állapot, a tehetetlenség érzése uralkodik el rajtunk. El kell indulnunk, kell találnunk valamit, ami kiránt belőle” – írja Dr. Joel Anderson. Vannak ötletei is: a saját kirángatásunkat elősegítheti például az időzítő a televízión vagy egy emlékeztető a telefonon: bármi, ami kimozdít minket a zombikat megszégyenítő állapotból.

Éjszakai tévézés | Fotó: 123rf.comÉjszakai tévézés | Fotó: 123rf.com

Mit válaszolnál?

A Frontiers in Psychology nevű folyóiratban megjelent tanulmány készítői 177 ember szokásait, alvását és általában a halogatáshoz fűződő viszonyát vizsgálták. A megkérdezetteknek egytől (szinte soha) ötig (szinte mindig) kellett értékelniük, hogy milyen mértékben vonatkoznak rájuk a következő kijelentések.

  • Később fekszem le, mint ahogy szeretném.
  • Korán lefekszem, ha másnap reggel korán kell kelnem.
  • Ha itt az idő, hogy lekapcsoljam a villanyt este, azonnal megteszem.
  • Gyakran más dolgokat csinálok még, amikor már le kellene feküdnöm.
  • Könnyen elvonják a figyelmemet a dolgok, amikor tulajdonképpen le akarnék feküdni.
  • Nem fekszem le időben.
  • Pontos időben fekszem le, és tartom is hozzá magam. Szeretnék időben lefeküdni, de egyszerűen nem tudok.
  • Könnyen abbahagyok bármit, amikor eljön a lefekvés ideje.

NEM VESSZÜK KOMOLYAN, PEDIG VÉGEZHET VELÜNK

A kutatók kerestek magyarázatot arra is, hogy honnan ez a makacs ellenállás bennünk az alvás ellen. Az amerikai Alvásegészségi Alapítvány munkatársa, Maree Barnes szerint arról van szó, hogy az alvás nem élvez elsőbbséget az életünkben, egyszerűen nem vesszük komolyan. “Azt hiszem, ezt azért van, mert a társadalmunkban az emberek azt gondolják, hogy az alvás egyfajta opcionális kellemetlenség, amellyel csak az időnket pazaroljuk.” Vagyis az emberek többsége úgy gondolja, hogy az alvást lehet halogatni a nélkül, hogy ennek a következményei kihatnának az alvás minőségére. Csakhogy ez nem így van.

Az alváshiány az Egyesült Államokban például már népbetegségnek számít, és a statisztikák alapján közrejátszik a közlekedési balesetekben, a munkahelyi hibákban és a napi feladatok nehézkes elvégzésében. És akkor még nem is szóltunk az egészségi kockázatokról: a cukorbetegség, az elhízás és a depresszió kialakulásáért is felelhet az alváshiány, szóval egyáltalán nem jó viccelni vele, hiszen lassan, de biztosan végezhet velünk. Iszonyú nehéz felállni a tévé elől.

A HELYZET NEM REMÉNYTELEN

A tanulmány szerzői szerint az alváshalogatás viszonylag modern jelenségnek számít. Az elektromos kütyük és az éjjel-nappal elérhető szórakozási lehetőségek okolhatók amiatt, hogy az emberek figyelmét sokkal több minden eltereli, mint néhány évtizeddel ezelőtt.

A jó hír az, hogy mint minden kísértést, ezt is le lehet győzni. Első lépésként mindenképpen célszerű lehet, ha felismerjük, hogy az alváshalogatásnak milyen következményei vannak az ébren töltött óráinkra, és arra, hogy képesek vagyunk-e élvezni a napunkat. Ezek után talán könnyebb lesz kivitelezni azokat a változtatásokat, amelyeknek köszönhetően időben ágyba kerülhetünk. Mivel reggel elvileg jobban fogjuk érezni magunkat, a szakemberek azt ígérik, hogy nem fogjuk megbánni.

És igen, a rutin itt is segít. Leginkább úgy, hogy a lefekvés folyamatából kiiktatja a gondolkodást, ami kimerült állapotban sokat számíthat: “Ha különböző irányelveket és szabályokat állítunk fel magunknak, és ezeket követjük is, akkor nem kell minden egyes alkalommal végigmennünk a döntési folyamaton. Hiszen egyszer már eldöntöttük, hogy mit tegyünk, és nem kell újra és újra eldöntetni minden este.” Nagyjából a lefekvés előtt fél órát kell kipárnáznunk rutinszerű cselekvésekkel, és így a testünkkel is tudatjuk, hogy ideje lefeküdni: kikapcsoljuk a tévét, levisszük a kutyát, fogat mosunk, meditálunk, és minden ellenkezés nélkül felvesszük a pizsamát – kinek mit jelenti rutint. De mindenekelőtt azt érdemes belátni: az éppen kedvenc sorozatunk következő epizódja várhat, az alvás nem.

MIT TUDUNK A HALOGATÁSRÓL?

Meghatározás szerint a halogatás a szándékos késleltetése egy bizonyos tevékenységnek annak ellenére, hogy várhatóan sokkal rosszabb lesz a helyzet a késleltetés miatt, és ezzel maga a halogató is tisztában van. Talán nem véletlen, hogy az egyetemi hallgatók vannak a legközelebbi kapcsolatban ezzel a tevékenységgel - 46 százalékuk számolt be arról, hogy halogatja a feladatait –, de a felnőttek tíz százaléka is krónikus halogatónak számít. A halogatás elsőre talán egy kellemetlen, de mellékes epizódnak tűnik a mindennapjainkban, de a témában készült tanulmányok ennél sokkal súlyosabb jelenségnek ítélik meg. A halogatást legtöbbször tényleg a tanulással és a munkával kötjük össze, csakhogy komoly hatást gyakorol az egészségi állapotra is. Több kutatás alátámasztja, hogy a halogatók például stresszesebbek, és az egészségükért is kevesebbet tesznek. Vagyis nemcsak a határidős munka szempontjából jelent gondot a halogatás, hanem akár meg is betegíthet.

Forrás: vs.hu

Ha tetszett, kedveld:  |  Ha nem tesztett, írd meg miért nem!

Oszd meg a cikket és nyerj...