Jól jön egy kis segítség? 10 reményteljes gondolat a mentális tarsolyodba
Olykor-olykor ránk virradnak olyan napok, melyeket hála helyett inkább a fejünkre húzott paplan mozdulatával köszöntünk. Megtépázottnak, alulmotiváltnak és szellemi-fizikai erőtől fosztottnak érezzük magunkat. Szerencsére több jó hírünk is van ilyen helyzetek, amelyek kellő pszichikai munícióval látnak el bennünket ahhoz, hogy erőt merítsünk a „továbbiakhoz”.
Az első jó hír, illetve fogódzó, hogy terheinkkel nem vagyunk egyedül. Most, ebben a pillanatban sem, hiszen több embertársunk él át a magunkéhoz hasonló megpróbáltatásokat – legyen szó egy életünket pillanatok alatt gyökeresen megváltoztató orvosi diagnózisról, a munkahely elvesztéséről, egy válásról, vagy egy a kákán is a csomót kereső felettes kedv- és motivációapasztó incselkedéseiről.
Kezdetben eszünkbe sem jut arra gondolni, hogy esetleg valami pozitívum is rejtőzhet aktuális és ideiglenes próbatételeink mögött.Idővel azonban eszünkbe juthat az a gondolat, hogy bár temérdek dolog esetében (a legtöbb?) nincs befolyásunk, egyet azonban mégis uralhatunk, mégpedig a hozzáállásunkat. Shilagh Mirgain egészségpszichológus szerint eldönthetjük, hogy nehéz időkben az érzelmi elzárkózás és megkeményedés vagy a fejlődési vágy hívogató szavára hallgatunk inkább.
Természetesen senki sem várja el, – hiszen képtelen és irreális lenne – hogy egy emberpróbáló helyzet közepette mosolyogjunk. Ez természetellenes lenne. Mirgain szerint tökéletesen normális jelenség, ha ilyenkor a düh, a szorongás, a bűntudat, a szomorúság, a tehetetlenség vagy éppen a csüggedés lesz úrrá rajtunk. A szakember szerint ezeket az érzéseket nem lehet, és nem is szabad figyelmen kívül hagyni. Baj akkor van, ha túlzottá és folyamatossá válnak az életünkben, és mintegy bennük ragadunk. Ilyenkor átválthatunk Főnix-üzemmódba, és el kezdhetjük tudatosan keresni a fényt – még, ha mégoly hajszálvékony is – a megpróbáltatás-alagút végéről beszűrődni.
A poszttraumás stressz szindróma (PTSD) széles körben ismert, azonban az úgynevezett poszttraumás növekedésről már sokkal kevesebbet tudunk. Ez utóbbi viszont előrevivő megoldásokat kínál, lévén, hogy az érzelmi megterhelés időszakában átnyújtja a személyes növekedés lehetőségét is. A kutatások (lásd például a UW Health által 2020-ban közzétett adatokat) arra is rámutattak, hogy az emberek 70 százaléka – ez elég magas arány – tapasztal valamilyen pozitív pszichológiai föllendülést a sötétfelhős időszakokban.
Mentális segítőtársként szolgáló mondatok
Alább felsorolunk néhány nehéz időszakban is mozgósítható, belső fogódzóként és iránytűként szolgáló gondolatot. Ha hiszünk a szavak erejében, akkor mindenképpen hasznosnak fogjuk ítélni ezeket. A New Trader U munkatársai szerint néhány megfelelő mondat a legnehezebb élethelyzetekben is a segítségünkre lehet. Íme néhány ezek közül:
Arra koncentrálj, amit képes vagy irányítani.
Minden mulandó és semmi sem tarthat örökké: így a nehézségek is átmenetinek tekinthetők.
Amor fati – azaz szeresd a sorsodat, és fogadd el, bármit is hoz magával (bízz abban, hogy többé válsz a megpróbáltatásaid révén).
„Minden szükséges adottságom megvan ahhoz, hogy jól kezeljem a problémás helyzeteket” (önbizalom-növelés módszere).
Memento mori – emlékezz a halálra, ami elől senki sem térhet ki (az élet éppen a rövidsége, a vissza nem hozhatósága és végessége okán válhat értékessé).
Mindig erre az egy lépésre figyelj (megkímélheted magad a túlterheltségtől).
„Hálás vagyok…” (a hála figyelemre méltó erővel van felvértezve és képes más megvilágításba helyezni a nehézségeket).
„Úgy döntöttem, hogy meg fogom látni a jót ebben” (a pozitív életszemléletre ösztönöz).
„Kérlek, segíts ezt megértenem…” (zűrzavaros, konfliktusos helyzetekben kiválóan alkalmazható).
„Túléltem már néhány túlélhetetlennek titulált időszakot” (erőt adó emlékezés).
