Házi segítségnyújtás - a rendszer fontos, de szigorítják
Sokkal kevesebben lesznek jogosultak a házi segítségnyújtásra, mint eddig egy új kormányzati rendelet szerint. Ez a fajta szociális támogatás jól működik, a tapasztalatok szükség van rá, és nem jellemző a csalás, mégis szigorítani akarják a bejutást. Elégedetlen a szakma és az érintettek is.
Forrong a szociális szakma, miután az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) leszűkítette a házi segítségnyújtásra jogosultak körét. Eddig az kaphatott napi egy óra ellátást, akinek – a vonatkozó miniszteri rendelet alapján – a gondozási szükséglete elérte a 11 pontot (a több pont több órát jelent). A jövőben már 20 pontot kell „elérnie” annak a rászorulónak, aki legalább napi egy órára segítséget akar kapni. Ez nem vonatkozik a jelenleg már rendszeren belül lévőkre, ők továbbra is jogosultak maradnak az ellátásra 20 pont alatt is.
A szociális államtitkárság szerint “a házi segítségnyújtás jogosultságának megváltoztatása azt szolgálja, hogy a jelentős önellátási problémával küzdők minőségi ellátásban részesüljenek".
Gyügyeiné Tamás Viktória, a Zuglói Szociális Gondozó Szolgálat vezetője szerint a hozzájuk segítségnyújtásért jelentkezők mind rászorulók, nincs olyan, aki jogosulatlanul venné igénybe a szolgáltatást, holott a változtatás ezt sugallja. Nehezményezi azt is, hogy őket senki nem kérdezte erről.
„Zuglóban 36 ezer 65 évnél idősebb ember él, ebből nagyjából 300-at gondozunk. Többségüknek 4 órán túli a gondozási szükséglete, de ezt nem tudjuk ellátni” – mondja az intézményvezető, aki 34 gondozó segítségével próbál úrrá lenni a XIV. kerületi rászorulók gondjain. A náluk jelentkezőknek többnyire nincs más lehetőségük; a magánellátást nem tudnák megfizetni, a családjuk vidéken, külföldön él vagy nincs, mégis szükség van valakire, aki elmegy bevásárolni, akibe meg lehet kapaszkodni a rendelő felé menet, vagy aki megfürdeti, ellátja azt, aki felkelni is képtelen.
Nem takarítanak, de pontoznak
Legfeljebb olyan eset fordul elő, hogy takarítónőt vagy gyógytornászt keres egy nyugdíjas – ilyenkor elirányítják a megfelelő helyre, a szociális ellátás ugyanis nem ezekről szól, mondja. „Hogy valaki rosszabb állapotúnak mutassa magát, olyan nem fordult elő, inkább mindenki egészségesebbnek szeret mutatkozni. Nehéz beismerni, ha már nem megy valami.”
A pontozást a területi szociális gondozók végzik, olyan szempontok alapján, hogy a házi gondozásra jelentkező mennyire képes ellátni saját élelmezését, segítségre szorul-e a tisztálkodásnál vagy például képes-e az időjárásnak megfelelő ruhát felvenni. Persze az egy-másfél órás találkozók nem mindenre deríthetnek fényt. A napokban például a szociális ebéd szállítója jelezte, hogy az egyébként jó állapotúnak minősített – az új típusú pontozás mellett vélhetően gondozásra nem szoruló – idős asszony nem veszi át az ebédjét. A gondozószolgálat emberei is a nő lakására mentek, aki nekik már nem nyitott ajtót, azt végül a tűzoltók kellett betörniük, hogy bejussanak a pszichésen zavart nénihez.
Veszélyben a család?
Vannak tisztábban megítélhető helyzetek is, mint azé az általunk felkeresett középkorú nőé, aki két mázsa feletti súlyával képtelen felkelni az ágyából. 77 éves édesanyjával él egy apró bérházi lakásban Budapesten. A korábban angoltanárként és fordítóként dolgozó nőhöz hetente háromszor egy órára jön gondozónő a házi segítségnyújtás keretében.
„Ha kívánhatnék, azt szeretném, mindennap jöjjön” – mondja a cikkben nem saját nevén szereplő Zsuzsa, akinek fürdetése, mozgatása gyakorlatilag csak arra a heti három napra korlátozódik, amikor a kerületi önkormányzat által biztosított ápolónő odamegy. Hétvégén a szociális gondozók nem dolgoznak, így sok rászoruló péntektől hétfőig ellátás nélkül marad. Zsuzsa szerencséjére édesanyja főz, lánya pedig, aki 12 órában dolgozik, igyekszik kivenni a részét a lakást évek óta el nem hagyó nő ellátásából.
„Korábban a családoktól el lehetett várni, hogy tudják a rokonaikat ápolni, ma mindenki a saját létét, munkahelyét veszélyezteti, ha egy családtag lebetegszik vagy annyira megöregszik, hogy el kell őt látni” – dohog Zsuzsa.
A házi segítségnyújtás amúgy az ellátottaknak sincs mindenkinek ingyen, nyugdíjtól, jövedelemtől függően néhány száz forintot fizetni kell. Egyes, gazdagabb önkormányzatok nem kérnek pénzt, Zuglóban pedig a 95 év felettieknek jár ingyen a szolgáltatás. Így ez az ellátási forma jóval olcsóbb, mint a rászorulók otthonba kényszerítése, mert így legalább a rezsit is az érintett fizeti és nem az állam.
Kerületi Pro és kontra
Lapunknak a XIII. kerületi önkormányzatnál úgy becsülték, a szigorítással a gondozottak 65 százaléka nem lenne ellátható, ha most igényelne ellátást. Angyalföldön attól is tartanak, hogy az időseket érintő intézkedéseken túl jelentősen növelik a gondozást végző munkatársak napi adminisztrációját. A kerület egyébként 241 millió forintot adott a házi segítségnyújtás biztosítására. A központi támogatás az összes kiadás 13 százaléka, a fennmaradó költséget az önkormányzat saját forrásból biztosítja.
Az V. kerületben ugyanakkor úgy vélik, minimális lenne azoknak a száma, akik az új feltételek mellett kiesnének a rászorulók köréből. Jeneiné Rubovszky Csilla alpolgármester kérdésünkre azt válaszolta: az önkormányzatuk már három éve felismerte, hogy még akár a házi segítségnyújtásban részesülő idős embereknek is adódhat olyan többletigényük önkormányzati szolgáltatásra, mint amilyet a házi segítségnyújtás jogszabályi háttere a legtágabb értelmezés esetén is megenged. Épp ezért az önkormányzat kettéválasztotta a házi segítségnyújtás tartalmi feltételeit és elindította a Segítő Kezek Idősügyi Programot. A kezdeményezés „országos mintaprogram lett, és ismeretünk szerint ma már több mint 150 önkormányzatban ad támogatást az ilyen szociális alapellátásba nem tartozó, szakvégzettséget nem igénylő szükséglet kielégítéséhez”, közölte az V. kerület.
Forrás: vs.hu
