Befejeztem, nem fejeztem? Tudj meg többet a Zeigarnik-hatásról
Ma milyen eddig még befejezetlenül várakozó teendők jutnak eszedbe? Ezzel szemben pedig hányszor fordul elő az, hogy olyan feladataidra gondolsz, amelyeknek a végére már sikerült pontot tenned? Mennyire érzel leküzdhetetlen késztetést arra, hogy tovább nézz egy függőben hagyott cselekményű sorozatot? Mindezek a kérdések szorosan összefüggnek a Zeigarnik-effektus néven futó jelenséggel. Hogy miről is van szó? Erre a kérdésre az alábbiakban keressük a választ.
Miért éppen Zeigarnik?
A jelenség elnevezése Bluma Zeigarnik litván pszichiáter nevéhez kötődik, aki megfigyelte, hogy egy pincér emlékezetében elevenebben élnek a ki nem fizetett számlák, semmint a kifizetettek. Vajon miért? Kiderült, hogy ez a hatás erős befolyást gyakorol a mentális folyamatokra, melyet később a tévésorozatok sugárzói tudatosan beépített módszerként alkalmaztak (teszik ezt ma is), hogy a nézőkben aktívan tarthassák az érdeklődést és folyamatosan táplálják a „vajon mi fog történni?” kíváncsiságát.
A klinikai pszichológus és coach Corey Wilks szerint Zeigarnik ezen megfigyelése során arra a következtetésre jutott, hogy az agyunk valamiért úgy van bekötve, hogy jobban emlékezzen a befejezetlen feladatainkra, mint a már befejezettekre. Egy mentális teendőlista hatására az agy kellő erőforrást biztosít számunkra ahhoz, hogy a dolgaink végére jussunk, illetve a jobb nyomonkövetéshez egyaránt.
Egy izgalmas regény tovább olvasása vagy film tovább nézése iránti vágyunkat is a háttérben ez az effektus mozgatja, amit a filmes szakmában a cliffhanger kifejezéssel láttak el. Alapelvárás, hogy az olvasó és néző figyelme élénken fürkésző legyen, így folyamatosan táplálni kell a kíváncsiságot, fokozni a drámai feszültséget. Az elménk képtelen nyugalomra lelni, felejteni vagy továbblépni mindaddig, amíg nem tudja, mi lesz valaminek a végkimenetele. (Ismerősek lehetnek például az olyan gyakori helyzetek is, amikor egy-egy kifejezés nem jut eszünkbe, és emiatt elviselhetetlen nyugtalanság lesz úrrá rajtunk, miközben azt mondogatjuk, hogy „itt van a nyelvem hegyén a szó”). Ám az is jellemző, hogy midőn kíváncsiságunk kellőképpen kielégült, figyelmünk jóllakatott, szinte azonnal megfeledkezünk a részletekről.
Wilks álláspontja szerint a Zeigarnik-effektus miatt folytatunk folyamatos küzdelmet az úgynevezett „multi-taskinggal”, vagyis a többfeladatos helyzetekkel, amikor egyazon időben párhuzamosan több dologra szükséges fókuszálnunk. Valójában senki sem képes egyszerre több feladat elvégzésére, a teendőlista párhuzamos feldolgozására, mivel a figyelem gyorsan átterelődik arra az egy feladatra, amit aktuálisan végzünk. Példaként: nem tudunk összpontosított, akkurátus munkát végezni akkor, ha a „fő” teendő végzése közben mondjuk e-mailt írunk, mivel a figyelmünk egyik feladatról a másikra fog ugrálni. Bizonyára tapasztaltuk már néhányszor, hogy amikor valaminek a végzésébe bele vagyunk merülve és megzavarnak bennünket, akkor ez azonnali teljesítményromlást (pl. elfelejtett részlet) eredményez. Szoktuk is mondani ilyenkor, hogy „kizökkentett” valaki vagy valami a munkánkból.
A klinikai pszichológus a perfekcionisták gyakori szorongással küzdésének egyik központi okának is a Zeigarnik-hatást tartja. Mindezt azzal indokolja, hogy mivel minden tevékenységüket és megbízatásukat tökéletesen akarják lezártnak tekinteni, nem kevés esetben megszállottan foglalkoznak a részletekkel és irreális elvárásokat támasztanak magukkal szemben. Nem csoda hát, ha emiatt a befejezetlen feladatok toronymagasra nőnek, ők pedig beleesnek a nem megfelelő koncentráció, a stressz és a bizonytalanság kelepcéjébe. A szakember egyik effektus elleni stratégiája a prioritást élvező feladatok számának lecsökkentése (heti 1-3 teendő közé), így azok könnyebben észben tarthatók, követhetők és persze kivitelezhetők lesznek.
