Nem mondom, hogy 100%-ig tudatosan, de igyekszünk a gyerekeink zenei ízlését, minél szélesebb skálán mozgatni, és a lehető legtöbb fajta stílust megmutatni nekik. Természetesen, mindenkinek megvan a maga kedvence, és érdekes figyelni, melyiküket melyik dallam, esetleg dalszöveg ragadja magával.
Nem szükséges tudósnak lennünk ahhoz, hogy kijelenthessük: a 21. századi gyermeknevelés mibenléte több aspektusban is eltér a korábbi korokétól. Noha tagadhatatlan, hogy a nevelés (régen is, ma is) egy összetett folyamatként tartható számon, mely szüntelenül formálódik mind élményben és tapasztalatban, mind pedig a kihívások tekintetében. A századunkra e téren beállt változásokban kimagasló szerepük volt és van a társadalmi és technológiai előrehaladásnak, a sokrétű kulturális normáknak, és még számos egyéb tényezőnek.
Azokban a családokban, amelyekben egynél több gyerek van, gyakran jelenik meg testvérféltékenység, amelynek remélhetőleg a legtöbb esetben nincs is alapja. Azonban vannak olyan családok is, amelyekben sajnos a külvilág számára is érzékelhető, hogy a gyerekek megkülönböztetés alá esnek.
Az őszi ködös, nyálkás időben legszívesebben ki sem mozdulnánk otthonól! Talán egyvalami kárpótol minket ilyenkor (na jó, azért több minden is tud olykor-olykor:-)): a lombjukat színesbe öltöztető fák látványa egyenesen lenyűgöző!
A szülő felelőssége nem áll meg ott, hogy a gyermeke egészsége felett őrködik, hiszen az utódok testi jóléte mellett szellemi és lelki jóléte is ugyanolyan fontos! A gyermekek testi egészségének fenntartásáért az egészségügyi rendszerhez fordulhat segítségül, de mi a helyzet a gyermek szellemi fejlődésével?
Amikor egy szülő tudat alatt ragaszkodik a hagyományos nemi szerepekhez, és például nem részt vesz a gyereknevelésben vagy a házi körüli munkákban, ez negatív üzenetet küldhet a gyermekeknek arról, hogyan kell viselkedniük vagy milyen elvárásoknak kell megfelelniük. A gyerekek leginkább a példamutatás útján tanulnak, emiatt nagyon fontos, hogy mindkét szülő odafigyeljen a hagyományos nemi szerepek megerősítésének elkerülésére.
Egy boldog párkapcsolathoz a szerelmen, tiszteleten, a másik elfogadásán kívül még egy nagyon fontos dolog kell: a kompromisszumkészség! De mindig mindenben, 100 %-ig engednünk kell a másik félnek? Esetleg teljesen alárendelni magunkat a társunk akaratának? Hát, ez sem minden esetben állja meg a helyét!
Milyen édesek a kisgyermekek, amikor rácsodálkoznak a világra! A külvilág mellett saját maguk megismerése szintén hatalmas feladat a számukra, amibe bele tartozik az érzelmeik felismerése és megélése is. Szülőként ezt az utat asszisztáljuk végig, így nem árt felkészülnünk olyan elkerülhetetlen, de természetes történésekre, mint például az első szerelem.
Van az úgy, hogy anyaként úgy érezzük, annyira szükségünk van egy kis szabadidőre, mint egy falat kenyérre. Ha szerencsénk van, életünk párja megszán minket, összetereli a gyermekeket és szerveznek egy otthontól távoli programot. Csak hogy anya némi szusszanáshoz jusson!
Gyerekként minden olyan egyszerű és magától értetődő. Ha szomorúak vagyunk, sírunk, ha vidámak, nevetünk, ha éhesek eszünk, ha szomjasak, iszunk, ha szeretünk valakit, megöleljük, ha meg nem, akkor egyszerűen távol tartjuk tőle magunkat. Aztán, amikor felnövünk, elromlik minden…:-)
Gyereket nevelni tényleg egy életre szóló kaland, élmény, utazás a másik és a saját lelkünk bugyraiba. Folytonos aggódás, állandó készenlét és soha el nem múló, ösztönös szeretet. Ám minden szépsége ellenére, mind fizikailag, mind mentálisan, mind lelkileg – nem találok rá szebb szót - fárasztó.
A szülőktől, a családtól külön otthonba költözni nagy dolog egy fiatal életében. És legyünk őszinték, a szülők életében is. Pláne, ha az elköltözés nem egyedül, hanem gyermekünk párjával történik. Persze, szinte azonnal elindul az agyalás: mivel lephetnénk meg a fiatalokat?
Legyünk őszinték, míg nem válunk szülővé, el sem tudjuk képzelni, hogy egy gyermek etetése (vagyis a könyörgés, hogy egyen már valamit) milyen idegtépő is tud lenni. Van, hogy az ember elengedi, és nem görcsöl rajt, éppen mit eszik vagy nem eszik a gyerkőc. Ám vannak kevésbé laza napok is.
Hétvégén ismét az édesanyákat ünnepeljük, így ha még nem tudod, milyen módon leped meg az anyukádat, ideje elkezdeni törni rajta a fejedet. Esetleg közösen is megnézhetnétek olyan filmet, ami az anyaság nehézségeiről szól.
Minden nő rémálma az első olyan állásinterjú, amelyre kisgyermeke születése után kerül sor. Ez nem is csoda, hiszen rengeteg előítélettel kell szembenéznie azoknak a munkavállalóknak, akik gyermekszülés után szeretnének visszatérni a „régi” kerékvágásba. De a hátrányból előnyt is kovácsolhatnánk!
A következő bekezdésekben egy sajnos egyre aktuálisabb probléma felszínét kezdjük el kapargatni. Amint az nemrégiben több esetben is kiderült, a kiskamaszok közül sokan azért szöknek meg vagy kísérelnek meg öngyilkosságot, mert nem tudják tovább elviselni társaik verbális és fizikai bántalmazását!
Még ha a kisgyerekes lét sokszor egyszerűnek, könnyednek tűnik külső szemlélőként, vannak napok, amikor az anyukák is elfáradnak, és lepihennek néhány percre a kanapén, vagy csak elméláznak. Vagyis csak lepihennének, és elméláznának, mert persze a családi szeretet ilyenkor is körülveszi őket!
Egy csalódás után mindig nehéz az újrakezdés. Ha túl korán próbálkozunk, félő, hogy volt partnerünkhöz hasonlítjuk a randipartnerünket, vagy túl sokat beszélünk róla. Tovább nehezíti a helyzetet, ha előző kapcsolatunkból származó kisgyermeket is el kell fogadtatnunk új párunkkal.
Azt hiszem, a pályaválasztással kapcsolatban a legkönnyebb dolgunk valamikor óvodás, kisiskolás korunkban volt. Mert bárki kérdezte, hogy „Mi leszel, ha nagy leszel?”, azonnal tudtuk mindannyian: rendőr, tűzoltó, kukás, énekes, tanár, nagyjából heti váltásban. Kár, hogy ez a magabiztosság 18 éves korunkra elillant.:-)
Te is olyan (nagy)szülő vagy, aki alig tud egy percet is önmagára szánni, mert a gyermeked/unokád folyamatosan rajtad lóg? Vagy éppen ellenkezőleg, a gyermeked mindig a másik szülőjéért kiált, hogy lássa el vagy oldja meg a problémákat? Hogy ne érezd magad hanyagolva, tegyél ellene!