2016.05.06. 13:29:53 10476 269

Mikroműanyag: új veszélyforrás
A hír elolvasásával 500 Ft-tal növelheted a nyereményedet. Ha tag vagy, jelentkezz be, ha új vagy, regisztrálj itt (ingyenes)!

A környezetbe kerülő elképesztő mennyiségű műanyagból az élőlények szervezetébe káros vegyületek szivárognak, ami már önmagában is nagy veszélyt jelent. Mindez fokozottan érvényes a mikroműanyagokra, amelyek a környezeti előfordulásuknál jóval koncentráltabb formában juttatják a szennyezőanyagokat az élőlények szervezetébe.

Műanyag flakonok - PROAKTIVdirekt Életmód magazin és hírek - proaktivdirekt.com Műanyag flakonok

Miért annyira veszélyesek a mikroműanyagok? Erről szól a laboratorium.hu összeállítása.

Mű anyag – igaz történet

Könnyű, sokrétűen felhasználható, olcsón előállítható, strapabíró. Ezekkel a nagyon előnyös jellemzőkkel bírnak a műanyagok, így nem véletlen, hogy a felfedezésüket követően az előállított mennyiség az 1930-as 1940-es években induló tömeggyártástól kezdődően folyamatosan nőtt, egyre több alkalmazásban váltották ki a konvencionális anyagokat (pl. fa, fém), manapság pedig már évente 300 millió tonnányit termelnek belőlük, az Európai Unióban 24 millió tonnát csak csomagolásra használnak fel.

A mai modern technikával és különböző „okoseszközökkel” behálózott világunkban már nélkülözhetetlen anyagoknak tekinthetők, és már nem csak a „kütyük” nagy része készül műanyag alkatrészekből, hanem az épületszigeteléstől kezdve a gyógyszerek és élelmiszerek csomagolásán keresztül a csatornacsövekig vagy az autókig életünk minden pillanatában jelen vannak.

A sokoldalúságuk mellett az a tény is kedvez az elterjedésüknek (Európában a legnagyobb felvevő piac a csomagolóipar, az összes termék 40%-t itt használják fel), hogy legtöbbjüket csak egyszer használjuk fel. Amint kibontottuk a terméket, a csomagolás funkcióját veszti, egyszerűen kidobjuk, hogy ne zökkenjünk ki a társadalmunkra egyre jellemzőbb rohanó életformából.

Szerencsére a növekvő problémát a társadalom évtizedekkel ezelőtt felismerte, és arra is rájött, hogy újrahasznosításukkal pénzt és erőforrást takaríthatunk meg. Ennek ellenére a műanyagok reciklálása még mindig igen alacsony hazánkban (az összes hulladék kb. 1/5-e), de más európai országokban sem tökéletes (még Norvégiában is csak kb. 37%). A fennmaradó hányad egy részét hulladéklerakókba helyezik, vagy elégetik, áramot és távhőt generálva. Hazai viszonylatban ezek az arányok 60 és 40%, a nyugati országokban a lerakást teljes mértékben energetikai hasznosítással váltják ki. A szakszerű hulladékkezelésen túl viszont sajnálatosan nem is kis mennyiségben műanyagok kerülnek a környezetünkbe (talajba, vizekbe).

Műanyagok a természetben

Ahogy nevük is mutatja, a műanyagok előállítása szintetikus úton történik, polimerizációval. Legelterjedtebb műanyagtípusok a hosszú szénláncvázú polietilén (PE), polipropilén (PP), polivinilklorid (PVC), polietilén-tereftalát (PET) és a polisztirol (PS). Pontosan azon kémiai szerkezetük, mely oly stabillá és ellenállóvá teszi őket, okozza azt, hogy a műanyagok kevéssé fogékonyak a környezetben előforduló lebomlást okozó folyamatokra, amelyeket elsősorban a szemmel láthatatlan szorgos dolgozók, azaz a mikroorganizmusok (baktériumok, mikroszkopikus gombák) végeznek. A mikroroganizmusok gyakorlatilag képtelenek a környezetbe kikerülő műanyagok lebontására, azt nem tudják tápanyagként hasznosítani és átalakítani. A műanyagok a kémiai folyamatokkal szemben is igen ellenállók, oxidációjuk is nagyon lassan következik be.

A Napból érkező ultraibolya (UV) sugárzás hatására viszont a polimerek láncszerkezetébe képes beépülni oxigénatom a légkörből, így az töredezik, idővel apró darabokra esnek szét a műanyagok. A folyamat végére úgy elaprózódnak, hogy szemmel már nem is láthatók, viszont a mikroorganizmusok számára még mindig nem hozzáférhetők. Ez a folyamat okozza azt, hogy környezetünkben 5 mm-nél kisebb, ún. mikroműanyagok fordulnak elő. Fontos megjegyezni, hogy nem csak a fentebb leírt módon keletkezhetnek mikroműanyagok; bizonyos termékekben (jellemzően kozmetikumokban) eredendően ilyen kisméretű gyöngyöket alkalmaznak, hogy serkentség azok dörzsölő, hámlasztó hatását. Ezek az ún. elsődleges mikroműanyagok, amelyeket az ipar állít elő. A környezetünkben előforduló mikroplasztikok kisebb részét teszik ki ezek.

Mik is azok a mikroműanyagok?

A környezetbe kikerült műanyaghulladékok döntő többsége tehát nem bomlik le, hanem nagyon apró részekre esik szét. Viszont ugyanúgy műanyag, csak láthatatlanul még veszélyesebb, mint előtte.

A műanyaghulladékok aprózódásából keletkező, 5mm-nél kisebb mikrorészecskéket az 1970-es években figyelték meg először, de csak a 2000-es évektől kezdődően kerültek fokozottabban a figyelem középpontjába. Ezeket másodlagos mikroműanyagoknak nevezik, hiszen azok nem rendeltetésüknél fogva ilyen méretűek. Speciális csoportjukként fogható fel a hétköznapi életünk során használt tárgyak kopásából eredő mikroplasztik-szennyezés; az autógumik kopása és a szintetikus szövetből készült ruhák mosása is hozzájárul a környezetterheléshez.

Az elmúlt években világszerte számos környezeti elemben leírták előfordulásukat. Az óceánokon és tengerpartokon túl európai tavakban (Garda-tó) és folyókban vett víz- és üledékmintákból is kimutattak mikroműanyagokat. Ausztriai mintavétel alapján a Duna mikroműanyag-hozama évi 1500 tonnára becsülhető. A Rajnában 11 mintavételi pont mindegyikében azonosíthatók voltak; legnagyobb koncentrációjuk az iparvidéken mutatkozott (15-20 részecske/m3). A szennyvízben koncentrálódó anyagokat a tisztítási folyamat sem távolítja el, jelen vannak az elfolyó szennyvízben is, így a szennyvíztisztító telepek koncentrált mikroműanyag szennyezőforrások (100-1500 részecske/m3).

Miért veszélyesek?

A tápláléklánc elején elhelyezkedő szervezetek (planktonok, kagylók, halak) táplálkozási módjukból kifolyólag véletlenszerűen fogyasztják el a mikroműanyagokat, amelyek a tápcsatornájukban gyulladásos reakciókat válthatnak ki és az egyed pusztulását is okozhatják. Laboratóriumi körülmények között vizsgálva leírták, hogy a mikroműanyagok a tápcsatornából bekerülhetnek kagylók (Mytilus edulis) és rákok (Carcinus maenas) keringési rendszerébe valamint szöveteibe, továbbá a táplálékláncon keresztül a magasabb trofitási szintű (a táplálékláncban feljebb elhelyezkedő) élőlényekbe jutnak. Az ehető kékkagyló közvetlen emberi fogyasztásban elterjedt, így a mikroműanyagok transzportja itt sem kizárható.

Természetes körülmények között élő halak esetében eddig a tápcsatornából jelentették előfordulásukat, élelmezésre alkalmas fajoknál (tőkehal, lepényhal). Ez újabb kockázatot jelent az élelmiszereink minőségére. Franciaországban a hazánkban is előforduló fenékjáró küllő (Gobio gobio) egyedeiben találtak mikroplasztikokat.

Nem csak a fogyasztásukból eredő fizikai sérülések jelentenek kockázatot, de a vizekbe és az élőlények szervezetébe is egyaránt szivároghatnak káros vegyületek a műanyagokból. Tipikusan ilyenek a gyártás során használt toxikus vagy hormonháztartást zavaró anyagok (biszfenol-A, ftalátok és polibrómozott-difenil-éter égésgátlók). Az adalékokban hordozott kockázaton túl kémiai tulajdonságuknál fogva ezek az anyagok képesek arra, hogy felületükön megkössék a vizekben amúgy is jelen lévő szennyezőanyagokat (pl. policiklikus aromás szénhidrogének – PAH-ok, poliklórozott bifenilek, DDT), azok így a környezeti előfordulásuknál jóval koncentráltabb formában jutnak az élőlények szervezetébe.

Bordós Gábor

Forrás: laboratorium.hu

Ha tetszett, kedveld:  |  Ha nem tetszett, írd meg miért nem!

Oszd meg a cikket és nyerj...

További cikkek a témában

Készítsünk otthon szappant

Ha a szappankészítésre hobbiként tekintünk, akkor többszörösen megtérülő örömben lehet részünk. Hiszen amellett, hogy a színek, illatok, állagok és formák tekintetében valóban csak a képzeletünk szabhat határt, és valahányszor egy-egy újabb változat elkészítésére szánjuk az időnket: éberen, frissen tartjuk a kreativitásunkat. Ráadásul otthon használt termékként megörvendeztethetjük a szeretteinket, pontosan tudván, hogy milyen összetevők lapulnak a szappanainkban. Ha pedig ünnep közeleg, úgy kedveskedhetünk családtagjainkat, barátainkat néhány személyre szabott példánnyal.

Készülj a melegre ezzel a krémes epres-citromos desszerttel

Ebben a receptben nincsenek bonyolult lépések vagy szigorú szabályok. Csak egy adag friss eper, egy kis citrom, egy ma már bárhol megvásárolható olasz krémsajt és egy csipetnyi jókedv kell hozzá! Tehát vedd elő a kedvenc táladat, és készülj fel arra, hogy egy frissítő élményben lesz részed!

Felejtsd el a bolti légfrissítőket, válaszd ezeket a természetes megoldásokat

A különféle kozmetikai és háztartási termékekben található szintetikus illatanyagok illatmolekulái akár káros hatással is lehetnek az emberi egészségre – különösen, ami a bőrt és a légzőszerveket illeti. Ugyanakkor ezek az illatvegyületek olyan állapotok előidézőivé is válhatnak, mint a fejfájás, a légzési nehézségek, asztmás rohamok vagy neurológiai problémák. Mit tehetünk?