Japán kulturális értékeivel várja az európai turistákat

A hír elolvasásával 500 Ft-tal növelheted a nyereményedet. Ha tag vagy, jelentkezz be, ha új vagy, regisztrálj itt (ingyenes)!

A japán Kanszai régió három prefektúrája, Hjogó, Tottori és Kiotó a 2020-as tokiói olimpiáig külföldön ismeretlen termálfürdőivel, nemzeti parkjaival, kulturális örökségével és gasztronómiájával ötszörösére szeretné növelni az európai turisták számát.

A fukusimai atomerőmű katasztrófája utáni drasztikus visszaesést követően 2014-hez képest tavaly csaknem 50 százalékkal emelkedett a Japánba látogató külföldi turisták száma, megközelítetve a 20 milliót, ami rekordnak számít. A látványos növekedés csalóka, mert a turisták többsége csak a Tokiótól Oszakáig vezető úgynevezett Arany Úton megy végig. A metropoliszok ellentétét képező autentikus vidéki tájakon alig fordul meg külföldi, pedig majdnem 3 ezer fürdővárosban kiválóan kiépített infrastruktúra, nyugati színvonalú hotelek és panziók várják a látogatókat, valamint a világ legjobb séfjeit megihlető éttermek.

Japánt főleg a szomszédos ázsiai országok középosztálybeli turistái keresik fel. A kínaiak aránya egy év alatt 107 százalékkal nőtt a dél-koreaiak, a tajvaniak és a hongkongiak előtt, akik a többi ázsiai nemzettel együtt a szigetországba látogató turisták 83 százalékát teszik ki. A csoportosan utazó ázsiaiak elsősorban vásárolni érkeznek a japán nagyvárosokba és csupán alig néhány napot maradnak.

Mindezek tudatában fogott össze Japán 47 prefektúrája közül 3 az ország középső részén, a Honsú-szigeten található Hjogó, Tottori és Kiotó annak érdekében, hogy a hosszabb időre érkező és szívesebben költekező amerikai és európai turistákat a vidéki tájakra vonzza.

A Japán-tenger partján elterülő három megye területén található a Sanin Kaigan Geopark. A természetvédelmi terület legfőbb látványosságai a tengerparton 16 kilométer hosszan emelkedő, a szél és eső által formázott, csodálatos látványt nyújtó homokdűnék Tottori város határában, valamint a feketecsőrű gólyák telepe a hegyekkel körülölelt Tojookában.

Az európai fehér gólyával rokonságban álló, de jóval nagyobb madárból már csak 2 ezer létezik, főként Oroszországban és Kínában. Japánban alig kétszázat nevelnek a ritka fajból annyira védetten, hogy azok télen sem vándorolnak el. A feketecsőrű gólya valójában 1971-ben kihalt Japánban, Oroszországból hozott példányokkal indították el a reprodukciós programot, amelynek eredményeként 1989-ben születtek először gólyák a természetvédelmi parkban. Tíz évvel ezelőtt pedig szabadon engedték az első fogságban született és nevelkedett példányokat.

"Ezek a gólyák prefektúránk jelképei, a nemzeti természeti örökség részét képezik" - mondta az MTI-nek Nakagai Muneharu, Tojooka polgármestere. "A kultúránkról egyszerre kell helyi és globális szinten gondolkodnunk. Tudatni szeretnénk a világgal, hogy miben vagyunk egyediek azon túl, amit Japánról ismernek. A technológiai fejlődés és a természeti élet megőrzése nálunk egyszerre van jelen. Ennek jelképe a gólyapark és a természetvédelmi övezet" - tette hozzá.

A polgármester másik büszkesége a közeli Kinoszaki, a régió egyik legnépszerűbb fürdővárosa hét fürdőházával, a földrengéseket követően újjáépített hagyományos fa épületeivel, az ajándékboltokkal teli, festői főutcájával, ahol a kimonó egyszerűbb, pamutból készülő változatát, a jukatát viselő japánok között időnként európai turisták is feltűnnek.

Az onszenek, a természeti környezetben található, ásványokban gazdag termálfürdők Japán legfőbb természeti kincsei. A víz a vulkanikus eredetű, természetes hőforrásokban 45-50 fokos. Az onszen kultúra a japán mindennapok része: családok, kollégák, baráti társaságok együtt járnak kikapcsolódni a szigorú etikett alapján meghatározott bel- és kültéri fürdőzésekre. A nemek szerint elkülönített medencékbe csak szappanos mosakodás után, meztelenül szabad belépni.

A közeli Jumurában található Japán legmelegebb, 98 fokos vízű onszene. Miszasza pedig a rádiumban gazdag, fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatású termálvizével hirdeti magát. Ezzel úttörőnek számít, ugyanis a termálvizek gyógyító hatásainak kiaknázásával még csak most próbálkozik Japán.

Agisi Juko, a Hokkaidói Egyetem professzora a magyar gyógyfürdők terápiáinak tanulmányozásával elsők között próbálja meghonosítani a gyógyturizmust Japán egyik legelegánsabb és legrégibb fürdőhelyén, a több mint 1300 éves Arimában. A másfél milliós Kóbétól alig félórára, a Rokkó-hegyen található onszenben az 1980-as évek ingatlanboomja idején húzták fel azokat a hatalmas komplexumokat, amelyek a főszezonon kívül kihasználatlanok, a ritka külföldi vendégeket tárt karokkal várják.

A 45 ezer külföldi lakosa miatt kulturálisan az egyik legnyitottabbnak számító Kóbe az ország negyedik legnagyobb kikötője, tucatnyi világcégnek van ott a központja. A gazdasági virágzásra büszke Ido Tosizó prefektus a világon a legízesebbnek és legdrágábbnak tartott kóbei marhahúsra is felhívta a figyelmet, és arra, hogy a nemzeti ital, a szaké 75 százalékát ott készítik.

Kóbe teljesen újjáépített modern tengerparti városközpontjában hozták létre a Hansin-Avadzsi Földrengés Emlékmúzeumát. Japán történelmének egyik legerősebb, a Richter-skála szerinti 7,2-es erősségű földrengése 6437 áldozatot követelt 1995. január 17-én. Az alig 21 másodpercig tartó katasztrófában 40 ezren sérültek meg és több mint 240 ezer épület megsemmisült. Az üvegfalú modern központra ugyanaz jellemző, mint a régió többi múzeumára: a gazdag gyűjtemény üresen kong. A nyugdíjas, többségében önkéntes személyzet idegen nyelvet nem beszél, pedig a földrengést hang- és fényhatásokkal megidéző panorámaterem mellett korabeli dokumentumfilmek, személyes tárgyak, valamint a természeti katasztrófák megelőzésére koncentráló oktató programok is várják az érdeklődőket.

Forrás: MTI

Oszd meg a cikket. Ha még ingyenesen regisztrálsz is, akkor ezzel készpénzt is nyerhetsz!