2016.07.14. 08:00:50 10637 240

Az ujjukat szopó vagy körmüket rágó gyerekek kevésbé hajlamosak az allergiára
A hír elolvasásával 500 Ft-tal növelheted a nyereményedet. Ha tag vagy, jelentkezz be, ha új vagy, regisztrálj itt (ingyenes)!

Az ujjukat szopó vagy körmüket rágó gyerekek kevésbé hajlamosak az allergiára - állapította meg egy új, hosszú távú új-zélandi kutatás. Úgy tűnik, az ujjszopás és a körömrágás megvédi a gyerekeket, ugyanis így már egészen korán bejutnak a szervezetükbe különböző mikrobák és ez segít kifejleszteni immunrendszerüket.

Ujjszopás - PROAKTIVdirekt Életmód magazin és hírek - proaktivdirekt.com Ujjszopás

Az új-zélandi Otago Egyetem által vezetett kutatásnak a Pediatrics című folyóiratban frissen közzétett eredményei szerint az ujjszopás miatt megváltozott immunrendszerű gyerekek kevésbé hajlamosak arra, hogy életük későbbi részében allergiásak legyenek többek között a házi porra, a fűfélékre vagy az állatszőrre.

"Eredményeink összhangban vannak a higiéniaelmélettel, amely szerint a piszoknak és a mikrobáknak kitett szervezetben csökken az allergia kialakulásának kockázata" - jelentette ki Malcolm Sears professzor, aki a kanadai McMaster Egyetem tudósaként vett részt a kutatásban.

A kiskorban kialakult immunitás a felnőttkorban is segít megvédeni a szervezetet az allergiától, akkor is, ha a gyermek szülei allergiásak vagy a gyerek olyan házban nőtt fel, ahol háziállatokat tartottak vagy dohányoztak - idézte a tanulmányt hétfőn a The Daily Telegraph.

Sears professzor hozzáfűzte: "miközben nem ajánljuk, hogy ezeket a szokásokat - az ujjszopást vagy körömrágást - bátorítsák a szülők a gyerekeknél, úgy tűnik, hogy van kedvező hatásuk is".

A kutatásban születésüktől felnőtt korukig követték 1037 gyermek életét. Ujjszopási és körömrágási szokásaikról 5, 7 és 11 éves korukban kértek tájékoztatást szüleiktől.

Később allergiatesztet végeztek a résztvevők bőrén 13 és 32 éves korukban.

Az eredmény szerint a kiskorukban ujjukat szopó vagy körmüket rágó gyerekek 38 százaléka volt hajlamos az allergiára, míg az ujjukat nem szopók és körmüket nem rágók 49 százaléka bizonyult érzékenynek. Azoknál a gyerekeknél, akik az ujjukat szopták és a körmüket is rágták, még alacsonyabb, 31 százalékos volt az allergia kockázata.

A védettség a felnőttkorra is áthúzódott, és ugyanazon a szinten maradt az allergiára való hajlam kockázata 32 éves korukban is.

A tanulmány ugyanakkor azt is megállapította, hogy bár az ujjszopóknál és körömrágóknál kevesebb volt a pozitív teszt a bőrön végzett vizsgálatban, az olyan allergiás megbetegedések kialakulásánál, mint az asztma vagy a szénanátha nem jelentett semmilyen különbséget a két gyerekkori "rossz szokás".

Forrás: MTI

Ha tetszett, kedveld:  |  Ha nem tetszett, írd meg miért nem!

Oszd meg a cikket és nyerj...

További cikkek a témában

Franciaországban egyre több a száz év feletti ember

Egyre több száz év feletti ember él Franciaországban, és megjelent egy új korcsoport, a "szuperszázasoké", amelybe azok tartoznak, aki 110 év felettiek - derül ki a francia Demográfiai Tanulmányok Nemzeti Intézetének (INED) egy szerdán közzétett tanulmányából.

A férfiak vagy nők barátsága tart tovább?

Fordíthatjuk tekintetünket a világ bármely részére, mindenhol meggyőződhetünk „az ember társas lény” örökigazságáról. Egymagában a teremtés koronájaként méltatott emberi lény gyenge, örökös célpontja a veszélynek, fenyegetettségnek. Ezért emberi kapcsolatok és együttműködések bázisára épülő társadalmat rendezett maga köré, melyben megosztotta a tevékenységeket, szorosabbra fűzte az ember-ember köteléket. Mindeközben észlelte, hogy bizonyos kapcsolattípusokért érdemes többet munkálkodni, azok minőségét folyamatosan növelni – leginkább a család, a rokonság, a partnerkapcsolat és a barátság tartozik ezek közé. Ez utóbbi kapcsolattípus kapcsán kérdésként merülhet fel, hogy vajon melyik nem képviselői képesek és készek hosszabb távú barátságok kialakítására és fenntartására?

Befejeztem, nem fejeztem? Tudj meg többet a Zeigarnik-hatásról

Ma milyen eddig még befejezetlenül várakozó teendők jutnak eszedbe? Ezzel szemben pedig hányszor fordul elő az, hogy olyan feladataidra gondolsz, amelyeknek a végére már sikerült pontot tenned? Mennyire érzel leküzdhetetlen késztetést arra, hogy tovább nézz egy függőben hagyott cselekményű sorozatot? Mindezek a kérdések szorosan összefüggnek a Zeigarnik-effektus néven futó jelenséggel. Hogy miről is van szó? Erre a kérdésre az alábbiakban keressük a választ.