2014.04.23. 16:00:00 2391 25

A gazdag dolgozik és a szegény pihen?
A hír elolvasásával 500 Ft-tal növelheted a nyereményedet. Ha tag vagy, jelentkezz be, ha új vagy, regisztrálj itt (ingyenes)!

Mintha megfordult volna a világ. Legalábbis a statisztika szerint. Ugyanis a legújabb felmérések azt mutatják, hogy a jómód ma már nem kiváltság és nem is családi örökség, hanem igenis megdolgoznak érte az emberek. Személyes tapasztalataink lehet, hogy köszönő viszonyban sincsenek a globális számokkal, de nézzük merre tart a világ. Talán egy kis reménysugarat is kapnak a szorgos hangyák: munkájuk előbb utóbb meghozza gyümölcsét.

Ha élvezed a munkát, többet dolgozol. - PROAKTIVdirekt Életmód magazin és hírek - proaktivdirekt.com Ha élvezed a munkát, többet dolgozol.

Az emberiség történelmének nagyobb részére az volt a jellemző, hogy míg a szegények egész nap dolgoztak a megélhetésükért – a XIX. századi Angliában egy átlag munkás heti 64 órát dolgozott – addig a gazdagok csak pihentek, és közben a legnagyobb problémájuk rengeteg szabadidejük kitöltése volt. Kétszáz évvel ezelőtt abból lehetett megmondani, ki mennyire szegény, hogy mennyit dolgozik.

A modern gazdaságokban mindez már nem így van – írja az Economist friss számában. Nem csak arról van szó, hogy az átlagos munkával töltött idő jelentősen lecsökkent, de ma már a gazdagok többet is dolgoznak, mint a szegények. 1965-ben még egy felsőfokú végzettséggel – és így nagyobb keresettel rendelkező – embernek a szabadideje is több volt, mint egy középiskolát végzettnek. 2005-ben már heti nyolc órával – azaz napi két órával többet – dolgoztak a magasabb keresetűek.

Egy másik kutatásból az is kiderül, hogy azoknak a diplomás amerikai férfiaknak a száma, akik heti ötven óránál dolgoznak növekedett az elmúlt harminc évben, míg a középiskolát végzettek esetében csökkent ez a szám. A gazdag immáron nem lustálkodásukról ismerszik.

A jelenség magyarázatára többféle elmélet létezik. Ez egyik az úgynevezett helyettesítési hatás: ha valaki többet keres, a szabadideje is drágább lesz. A '80-as évek óta a magas keresetűek bére jócskán megemelkedett, ám az átlagos vagy az alatti bérek nem növekedett jelentősen. Ez a növekvő egyenlőség arra ösztönzi a jól keresőket, hogy dolgozzanak többet, míg az alacsonyabb keresetűeknek jobban megéri kevesebb időt munkával tölteni.

A modern gazdaságok győztest jutalmazó természete is alátámasztja ezt az elméletet. A globális, és gyorsan változó piacokon azok a cégek sikeresek, akik a leginnovatívabbak, és ha valaki alulmarad a versenyben, nagyon nehezen tud visszakapaszkodni (lásd pl. iPhone vs. Nokia). Egy kutatás szerint a magasan képzett munkaerő piaca is hasonlóan működik. Noha eleinte a túlórákat nem fizetik ki a sokat dolgozóknak, idővel a befektetett munka meghozza gyümölcsét: a több munka több tudást és tapasztalatot is jelent, ami már néhány év elteltével ugyanolyan behozhatatlan előnyt jelent, mint a sikeres innovációk a vállalatoknál. Míg a nyolcvanas évek elején az aki 40 helyett 55 órát dolgozott egy héten, 11 százalékkal keresett többet, az ezredfordulón a tizenöt órás különbség már 25 százalékos bérkülönbséget jelentett.

Régen másként volt

A közgazdászok hajlanak arra, hogy a helyettesítési hatás idővel jövedelmi hatássá válik: a magasabb bérek miatt jobban ki tudják elégíteni anyagi szükségleteiket, így inkább ledolgoznak még egy plusz órát, ahelyett, hogy pihennének.

Az Oxford University másként magyarázza a jelenséget. Egyik kutatási anyagukban arról írnak, hogy a munkák modern gazdaságokban átalakultak, kevesebb az igazán egyszerű és repetitív munka, inkább a tudásintenzív foglalkozások jellemzőek. Nincsenek liftkezelők, de vannak divattervezők. Ebből aztán az is következik, hogy sokan valóban élvezik munkájukat, és az irodákban is sok olyan lehetőség nyílik, amit hagyományosan a pihenéssel kapcsolunk össze. Másfelől a szabadidő társadalmi megítélése is megváltozott. Ma már nem a gazdagságot jelképezi, hanem a lustaságot és a munkanélküliséget. Ezt az elméletet szociológiai kutatások is alátámasztják. Általában azok az emberek leginkább elégedetlenek a munkájukkal, akik alacsony képzettséget igénylő munkát végeznek; minél magasabb egy munkakör presztízse, annál boldogabban végzik. A Berkeley egyik kutatója például arra jutott, hogy minél nagyobb intellektuális kihívást jelent egy munka, annál jobban élvezik az emberek, és inkább dolgoznak, mintsem hogy otthon legyenek.

Forrás:vs.hu

Ha tetszett, kedveld:  |  Ha nem tesztett, írd meg miért nem!

Oszd meg a cikket és nyerj...

Ajánlataink