20 jel, hogy nem az vagy, aki gyerekként szerettél volna lenni!
A minap az eszembe jutott Janikovszky Éva Ha én felnőtt volnék c. könyve, amit egyszerűen imádok még most is. Azon morfondíroztam, hogy vajon olyan felnőtt lettem-e, amilyen gyerekkoromban akartam lenni, vagy pontosan olyan, amit el akartam kerülni… (Maradjon az én titkom.) És veletek vajon mi a helyzet? Íme, 20 jel, hogy pontosan olyan felnőtt lettél, amilyen nem akartál lenni. :)
Magadra ismersz? :)
- Csak az ülőhelyekre pályázol, ha egy koncertről van szó. Ja, és persze a buszon, villamoson is.
- Hétköznap és vasárnap este már nem szívesen mozdulsz ki, mert másnap munka van...
- Nem szeretsz másnál aludni, még a szállodai szobákban sem igazán érzed jól magad. Hiányzik a saját ágyad.
- Már innod sem kell ahhoz, hogy másnaposnak érezd magad, elég csak sokáig ébren lenni.
- Fél 10-kor, sőt, néha már kilenckor ásítozni kezdesz.
- Izgatottan várod a katalógusok megérkezését, majd az akciós termékek beszerzését.
- Érdekelnek az ágyneműk, a függönyök és a törölközők, sőt, az edények és a háztartási tippek is!
- Egyre többször mondasz nemet az olyan kiadásokra, amelyek nem voltak betervezve.
- A csinos, ámde kényelmetlen cipő már szóba se jöhet. A bütyök és a sarokkinövés miatt csak és kizárólag kényelmes cipőkben tudsz gondolkozni. Ugyanez igaz a ruhákra is, csak az számít, hogy puha és jól érezd benne magad.
- A karácsonyt, a húsvétot és a többi ünnepet (szülinapok, névnapok) immár feladatként értékeled, nem szórakozásként vagy kellemes időtöltésként.
- A szépségápolás kimerül abban, hogy a különleges alkalmak előtt időpontot foglalsz a kozmetikushoz és fodrászhoz, esetleg ránctalanító krémet veszel a patikában.
- Már nem hoz lázba a farsang, a Valentin-nap és a Halloween.
- Nem gondolod úgy, hogy mindennap megehetsz egy tábla csokit.
- Az élet egy állandó fogyókúrának tűnik.
- Nem érzel késztetést, hogy sikoltozz az utcán. De ha néha mégis, akkor biztosan nem fogod megtenni, még otthon sem, nem hogy az utcán.
- Nem leled örömed a játékban, néha azt is feladatnak értékeled, ha játszani kell a gyerekkel vagy a kutyával.
- Ha az alvás és a szex között kell választanod, az elsőre teszed le a voksod.
- A kedvenc sorozat utolsó epizódja vagy egy este a barátokkal? Ugye, meg sem kell mondanom, hogy melyiket választod. Sajnos…
- Ha beteg vagy, inkább szenvedsz, de táppénzre nem mész, sőt, orvoshoz sem, pedig lehet, hogy jó lenne kifeküdni, pihenni, de jaj, mi lesz addig a munkával, háztartással…
- A nyaralás után jobban esik hazaérni, mint a vakáció helyszínére.
Ne hagyd ki Janikovszky Éva művét sem az extra nevetésért!
Janikovszky Éva: Ha én felnőtt volnék (részletek)
[…]
„Én egészen másmilyen felnőtt volnék, és annyi mindennek örülnék.
Először is annak örülnék, hogy azt csinálhatom, amit akarok.
Ha én felnőtt volnék, akkor sosem ülnék a széken, hanem mindig térdelnék.
Fehér kesztyűs kezem végighúznám minden vaskerítésen.
A fogmosó pohárban csíráztatnám a datolyamagot.
Megennék egy-egy nagy tábla csokit minden ebéd előtt.
És valószínűleg kézzel fognám a legyeket.
Persze csak akkor, ha addig megtanulnék legyet fogni.
Ha én felnőtt volnék, akkor örökké tornacipőben járnék.
A leves után mindig meginnék két pohár vizet.
Hátrafelé mennék az utcán.
Minden kóbor macskát megsimogatnék.
És valószínűleg nagyon éleseket füttyentenék, hogy mindenki megijedjen és odanézzen.”
[…]
„Tavasszal minden gyerek egyforma léggömböt kapna, csak az enyém lenne kicsit nagyobb, mert én vagyok az apukájuk.
Nyáron minden gyereknek egyforma nagy fagylaltot vennék,
csak magamnak vennék kicsit többet, mert én vagyok az apukájuk.
Ősszel minden gyerek beleléphetne a pocsolyába, de én lépnék bele a legmélyebbe, mert én vagyok az apukájuk.
Télen minden gyerek felmászhatna a hóbuckára, de én másznék fel a legmagasabbra, mert én vagyok az apukájuk.
Ez így igazság, mert ha
ők kapják a nagyobb léggömböt.
ők kapják a több fagylaltot,
ők léphetnek a mélyebb pocsolyába,
ők mászhatnak a magasabb hóbuckára,
akkor mi öröm van abból, hogy felnőtt vagyok?
[…]
Csak egyet nem értek.
Az én apukám és anyukám már felnőtt.
Miért mossa meg mégis a kezét,
miért veszi fel mégis a pulóverét,
miért néz mégis a lába elé,
miért nem rágja mégsem a körmét,
miért rakja el mégis rendben a holmiját?
Meg fogom kérdezni tőlük egyszer.
:)
Írta: kábé
